Az AVANA Egyesület által Preyer Hugo emlékére meghirdetett amatőr novellaíró pályázat idei díjait 2021. szeptember 11-én adtuk át a HungaroCon rendezvény keretein belül, Budapesten, a Ferencvárosi Művelődési Központban.

Az idei pályázatra 118 érvényes pályázat érkezett 86 szerzőtől.

A zsűri dicséretben részesítette:

Sáringer Attila „Pókerillatok” című és

Forrai Márton „Szemem fénye” című novelláját.

A harmadik díjat ezúttal

Varga Balázs „A megfelelő ember” című írása kapta.

A második helyezett

Pacsay Imre (Emmerich Palmer) „Gazdag zsákmány” című műve lett.

Az első helyezést pedig

Jávorszki András „Alfa” című novellája érdemelte ki.

A zsűri tagjai voltak idén:

B. Kósa Katalin,
Csák Tamás,
Juhász Roland és
Vásárhelyi Lajos.

Gratulálunk a nyerteseknek, és köszönjük minden pályázónak, hogy részt vettek a megmérettetésen!

A díjazottak bemutatkozásai:

Jávorszki András

1982-ben születtem Tiszaújvárosban. Végzettségem szerint jogi asszisztens lennék, de tényleg csak lennék, mivel a jelenlegi munkámnak semmi köze a tornyosuló papírhegyekhez, vagy a száraz jogi fogalmak értelmezéséhez. Gyerekkori rajongás lökött a vasút irányába, mozdonyvezetőként dolgozom. Sokan gondolják, hogy a monoton (vagyis csak annak tűnő) vezetés közben találom ki a később megírt történeteket, de ez nem igaz.

            Az írás a másik gyerekkori szerelmem. Tíz éves voltam, amikor megszületett egy spirálfüzetbe körmölt, logikai buktatókkal bőven megszórt, buta űrutazós sci-fi, ami még mindig ott lapul az íróasztalom fiókjának mélyén. A világért sem mutatnám meg senkinek, bőven elég, ha én nevetek rajta.

            Később, már a kétezres évek közepén kipróbáltam magam újságíróként, emellett főleg fantasy és horror témájú novellákat írtam netes oldalakra, és ha lehet hinni a visszajelzéseknek, az olvasók szerették ezeket. Önálló kötetem még nem jelent meg, de több novellapályázaton is sikeresen szerepeltem már. Kedvelt műfajaim a sci-fi, a horror, a thriller, a történelmi regények és a klasszikus szépirodalom. Kedvenc szerzőm nincs, azt szoktam mondani, bárki jöhet, aki el tud varázsolni az írásaival.

            És hogy mikor születnek meg a fejemben a történetek? Bármikor, csak nem munka közben. Amikor több száz tonnával zakatol az ember, veszélyes dolog elkalandozni.

Pacsay Imre (Emmerich Palmer)

Budapesten születtem, 1966-ban. Tizenéves koromtól kezdődően olvastam egyre több sci-fi regényt és novellát. Középiskolásként kezdtem írni, akkoriban az iskolaújságban publikáltam. Ezek után több évtizedes szünet következett, míg 2012-ben ismét alkotni kezdtem. Jelenleg egy trilógia első és második része vár arra, hogy a szükséges átírást követően megjelenhessen.

Publikációim:

Az elmúlt években több novellapályázatra is jelentkeztem, inspiráló helyezéseket elérve.

– 2012 végén első helyezést értem el a Lidércfény posztapokaliptikus novellapályázaton, a Lecke a túlélésért című novellával. Ekkor még P. O. Emery írói álnéven.

– 2013-ban az Új Galaxis szerkesztője pályázaton kívül befogadta az Aratás című novellámat, ez megjelent az ÚG 20-as számában.

– 2015-ben megnyertem az AVANA Egyesület „Járvány” témakörben kiírt pályázatát az Európa Pandémia című novellával. Ez megjelent a 24-es Új Galaxisban.

– Még ugyanebben az évben szintén az AVANA Egyesület soron következő pályázatán Az élet körforgása című novellámmal második helyezést értem el, ez az írásom Ecce Homo címen megjelent a 25-ös Új Galaxisban.

– 2017-ben az AVANA Egyesület pályázatán dicséretben részesültem a Meszkiaggaser című novellával, mely a Lélekfa világában játszódik.

Több novellám megjelent az Aranymosás oldalán, ezek az alábbiak:

– 2018-ban A város és a fal,

– Ugyanezen évben a Novellapályázat

– 2019-ben Az élet értelme

Részt vettem a 2018-as Aranymosás irodalmi pályázaton, a Lélekfa – Ébredők című regényemmel. Az előszűrésen átjutottam. A végső elbíráláson nem kaptam pozitív lektorit.

Versenybe szálltam a 2019-es Aranymosás irodalmi pályázaton, az Aratás a halott földeken című regényemmel. Az előszűrésen átjutottam. A végső elbíráláson nem kaptam pozitív lektorit.

Varga Balázs

2010-ben kezdtem el hobbiként írással foglalkozni. Azóta már több novellám is megjelent nyomtatásban.  Az AVANA Egyesület kiadványaiban például A nagy bumm (Új Galaxis 23. szám) és A mindennapi robot (SF. Galaxis 1. szám) című szerzeményeim.

2021 augusztusában megjelent az első regényem is Peren kívül címmel. Ez egy humorosabb hangvételű krimi, ami már megvásárolható a nagyobb könyvesbolt hálózatokban, illetve kedvezményes áron, dedikálva nálam a perenkivul.konyv@gmail.com e-mail címen.

Aki szívesen olvasná egyéb írásaimat is, az megteheti ezt a lidercfeny.hu online kulturális magazin oldalán, ahol The Economist néven szoktam publikálni.

Forrai Márton

2019-ben kezdtem publikálni az Ekultura.hu-n, azóta az elektronikus éterben itt-ott feltűnve folyamatosan számolok be filmekről, koncertekről, könyvekről, eresztek meg humoreszkeket. Eközben saját oldalamon, a ForraiMarton.hu-n popkultúránknak azon alkotásairól is megemlékezem, amelyek – amúgy nem feltétlenül méltatlanul – különben a szórakoztatóipar szeméttelepén végeznék. Első kiadatlan “regényem” tizenkét évesen róttam egy vékony, vonalas füzetbe. Az elmúlt huszonegynéhány évben stílusomat többek közt a Magyar Íróképzőnél is megpróbálták csiszolgatni, ami mellett a lehető legszélesebb körben képződtem: könyvek regimentjén, novelláimon és mások alkotásainak bemutatóin keresztül (botcsinálta online marketingesként) közösségimédia-posztokon át az egyetemi beadandókig. Történeteimben a szatíra, a sci-fi, a thriller és a fantasy elemei keverednek, de a sajátos mesék és a történelmi fikció sem áll távol tőlem. A kiadókat eddig az űrvámpírok, valamint a gyilkos tinik fogták meg; „Zsákmány” és „Megnyúzni egy krokodilt” című elbeszélésem törte át eddig a megjelenési (inger)küszöböt. Idén elkezdtem – legalábbis reményeim szerint – erősíteni az Ectopolis.hu csapatát is.

Sáringer Attila

Sáringer Attila vagyok, 1968-ban születtem Budapesten. Gyermekorvosként dolgozom, egy tizennyolc éves lányom és egy tizennégy éves fiam van.

Mindig is nagyon szerettem olvasni, mint valószínűleg mindenki, aki írni próbál. Kamaszkoromban a klasszikus sci-fiket faltam, aztán felfedeztem a fantasyt és a kortárs tudományos-fantasztikus írókat, idővel pedig egyre több szépirodalmat is olvastam.

Amióta az eszem tudom, történeteket találok ki, de 2020-ig csak fenyegettem a környezetemet azzal, hogy le is írom azokat. Mindent, amit az írásról tudok, a Péterfy Akadémián sajátítottam el. A legfontosabb lektorom/szerkesztőm/kritikusom a feleségem.

2020. októberében harmadik helyezést értem el a Tarandus Kiadó „Van Hangunk” pályázatán, a novellám megjelent az azonos című kötetben, így egy fontos tételt kipipálhattam a bakancslistámról: egy írásomat kiadták nyomtatásban. Két novellámat közölte a Felhő Café online irodalmi folyóirat.