Galamb Zoltán

Bibi

Tisza Katának, az ihletért

– Valami nem stimmel az algoritmusoddal.

– Marhaság. Mindent ötvenszer átnéztem, és tökéletes a matematika. Programozásban pedig, te is tudod, hogy nem követek el hibát.

– Valami akkor sem stimmel. A legjobb lesz, ha most rögtön átjössz, és hozod a laptopodat is.

– Na jó. Mindjárt indulok.

Rauschberg Szabolcs számára a „mindjárt” nagyjából két kerek órát jelentett. Előbb nyugodtan megvacsorázott, a kolbászos lecsó elvégre nem veszhet kárba, majd a napilapokat, laptopján pedig a Suicide Girls legújabb képeit is átnézte, s csak ezután ült be olcsónak semmiképp sem mondható, ám minden felesleges fényűzést nélkülöző autójába.

Útközben még egy hipermarketbe is beugrott. Ha már amúgy is kikerülhetetlenné vált, hogy meglátogassa régi cimboráját, akit mostanában egyre inkább elhanyagolt, miért ne dobhatnák fel a hangulatot egy üveg Famous Grouse whiskyvel?

A barát, Balf Andor annak idején, a gimnáziumban általános nevetség tárgya volt. „Ha a szüleid kissé előrelátóbbak, Asztriknak kereszteltek volna el” – jegyezte meg rögtön az első napon a megközelíthetetlenül szép és intelligens Juli, kettejük későbbi közös, titkos szerelme.

Később aztán fordult a kocka, és míg Juli alulfizetett matektanár lett egy peremkerületi középiskolában, Andor igencsak jövedelmező internetes vállalkozást indított. Naponta ezrek látogatták a honlapját, hogy busás összegekért cserébe személyre szabott, persze többségében pontatlan vagy túlságosan általános horoszkópokat gyártassanak az amatőr e-asztrológussal.

Szabolcs és az egzakt tudomány egészen véletlenül úszott be a képbe. A playboyi ambíciókat dédelgető számítógépes zseni egy részeg kora hajnalon, hirtelen ötlettől hajtva fogadást kötött Andorral, hogy egy hét alatt olyan algoritmust készít, amivel bármit egészen pontosan megjósolhat bármely személy részletes születési adataiból, saját és legközelebbi rokonainak nevéből, no meg a csillagok állásából.

A program időre el is készült, ráadásul mindkettejük legnagyobb meglepetésére tökéletesen működött. A bevételek csakhamar megkétszereződtek, mire Andor felajánlotta, hogy együtt fejlesszék tovább az oldalt, de Szabolcsot nem érdekelte az olcsó hírnév, csupán csekély részesedést kért a jövedelemből. Munkája a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetnél több mint teljesen kielégítette őt.

Most alig kellett megnyomnia a csengőt, barátja máris ajtót nyitott.

– Azt reméltem, kicsit jobban sietsz.

– Minek kapkodni? Még nincs itt a világvége.

– Ezt viszont mielőbb látnod kell. Gyere!

Andor már előkészítette az adatokat, amiket a megfelelő instrukciók mellett azon nyomban bevitetett barátjának laptopjába, hogy az eredeti algoritmussal ellenőrizzék, azzal is ugyanarra az eredményre jutnak-e.

– Igen, látom. Meg fog halni. Méghozzá hamarosan. Mi ebben a különös?

– Önmagában semmi. Az elhalálozás dátumával eddig nem foglalkoztam. Épeszű ember nem kíváncsi az ilyesmire. Ezt a fazont, egy svájci fickót, viszont kizárólag ez érdekelte.

– Nem is tudtam, hogy már angolul is működteted az oldalt.

– Igen, de ez nem érdekes. A lényeg, hogy nem sokkal később egy másik bejelentkező is ugyanerről kérdezett. Ő már magyar volt, valami tudós vagy újságíró. Mindenesetre megcsináltam neki, amire kért. Először nem értettem, mi olyan furcsa az egészben, aztán rájöttem, hogy ugyanazt a dátumot olvastam nem sokkal előtte. Percre, másodpercre pontosan ugyanazt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, így sorra betápláltam a többi ügyfelem adatait, majd az enyémet is. És az algoritmusod szerint kivétel nélkül mindenki ugyanakkor fog meghalni. Idén, június harmadikán, tizenegy óra ötvenhét perc huszonkét másodperckor. Szóval valami biztosan nem stimmel vele.

– Oké, lefuttatunk mindent az én laptopomon is. Előfordul, hogy tényleg valami programhiba lehet a ludas.

Az egész nem tartott tovább egy óránál, miközben elfogyott szinte az egész üveg whisky.

– És most beírom a saját adataimat… Igen… Ez felettébb furcsa. Az algoritmus szerint én is június harmadikán, nem sokkal dél előtt krepálok be. Mi lenne, ha beütnénk a dátumot az internetes keresőbe?

– Semmit nem adott ki. Legalábbis semmit, amitől okosabbak lennénk.

– Hol is lakott az első ürge?

– Svájcban. Valami Cernben. Először azt hittem, Luzern, aztán kiderült, hogy ez valami hülye rövidítés.

– Aha, CERN, és nemsokára pont ott fogják beindítani az új részecskegyorsítót, hogy megtudják, mi a frász történt közvetlenül a Nagy Bumm után. Már sokat hallottam róla. És arról is, hogy sokan azzal riogatnak, hogy a beindításkor apró fekete lyukak keletkeznek, amik majd szépen elpusztítják a Földet, sőt, talán az egész világegyetemet. Ami persze baromság, mert az ilyesmihez túl kicsik vagyunk. Különben is, májusban kezdik a kísérleteket. Szóval, azt hiszem, igazad lehet, és valamit elszúrtam az algoritmusban. Holnap, ha már kicsit gyorsabban forog az agyam, majd utánanézek.

Addigra ugyanis érezni kezdte az elfogyasztott, nem kevés whisky hatását. Félrészegen pedig nehéz átlátni a jósprogram bonyolult matematikáját.

Másnap Szabolcs mégis tökéletesen megfeledkezett a dologról. Előkerült még egy üveg, aztán még egy a finom, de annál erősebb nedűből, a munkahelyén pedig, amint jó fél napos késéssel beért, egy on-line fordítóprogram sürgős tesztelését bízták rá.

Végül az egész feledésbe merült, egészen áprilisig, amikor a következő internetes híren akadt meg a szeme:

Tudomány

Újabb technikai probléma késlelteti a részecskegyorsító végleges üzembe helyezését

2008. április 1., kedd 05:38

Az abszolút nulla fokhoz közeli, 1,9 K hőmérsékletre lehűtött kisebb mágnesek közül több megrepedezett a CERN bábáskodásával készülő Large Hadron Collider építésének utolsó fázisában. A szakértők szerint a probléma nem hátráltatja komolyan a részecskegyorsító üzembe állítását, ám a próbaüzemre így legkorábban június elején, az optimista jóslatok szerint harmadikán kerülhet sor.