02:00, Dr. Filt, mint egy holdkóros támolygott át a védett szobába. Még maradt négy órája, hogy tökéletesen kipihenhesse magát.

***

Úgy imbolygott, mintha egy örvénylő tölcsér tekergetné a fejét jobbra és balra és körbe és körbe és képtelen volt az utcai forgatagra koncentrálni. Minden lépése magában rejtette a veszélyt, hogy egyenesen egy szembejövő öltönyös fontosember tyúkszemén kössön ki, amaz pedig – lévén Rob nem volt túl magas – a homlokába passzírozza orrnyergét. Gondolatainak szétterülő horizontján elmosódott képekként köröztek életének legintenzívebb vágyai és álmai oly gyorsan váltva egymást, hogy már alig bírta befogadni a sokszínűségnek ezt a végtelennek tűnő skáláját. Egy darab szarnak érezte magát. Ismét.

[ Szorong, nem tudja kezelni a feszült helyzeteket? Egyedülálló új módszert kínálunk problémáira, keresse fel tapasztalt coach-ainkat a nap 24 órájában: CH-LN-54 #semmistressz ]

            “Rob, hol vagy már?” – robbant be Emily üzenete a Rob LifeNET folyamába, de ez csak arra volt jó, hogy kibillentse kábulatábol és észrevegye azt a védett kabint a 23. és a Broadway sarkán.

[ Gyűjtse össze mind! Az emberiség sorsfordító pillanatainak egyedülálló lenyomata igazi dísze lehet az otthonának! #szerezzemegmind ]

Előkotorta a zsebéből az óráját, elhúzta a kabin terminálja előtt, belépett és minden elcsendesedett. Érezte, ahogy pattanásig feszült idegei kiengednek, úgy áradt szét benne a megkönnyebbülés, ahogy a felkelő nyári nap sugarai melegítik fel lassan az ember bőrét.

A felesleges, reklűmokkal tömött gondolatok helyén támadó űrt gyorsan kitöltötték a nemrég nyakába szakadt problémák, már ha a táskája mélyén meglapuló, alaposan becsomagolt apró tárgyat, egy esti találkozót, és az árucsere lebonyolításáért járó kredit mennyiséget problémának lehet nevezni.

Minden rendben lesz – győzködte magát Rob –, megjön a férfi, átadom a csomagot, amit pedig kapok érte – bármi legyen is az – a lehető leggyorsabban eljuttatom a főnök úrnak. Kéthavi bér, nem mindennapi lehetőség.

Valami rossz érzés mégis bizsergette a füle tövét, amin még a vakaródzás sem segített, a számláján pihenő, ösztönzőleg előre utalt egyszeri “bónusz“ azonban valamelyest odázta balsejtelmeinek konkrét gondolattá érését.

Túl sok választásom amúgy sincs – töprengett, hiszen finom, de félreérthetetlen utalás kíséretében rótták rá a feladatot: ha nem vállalja, vagy balul sül el a dolog, a könnyen jött kreditek mellett az állásáról is lemondhat.

Minden rendben lesz – szuggerálta magát ismét, majd tíz lassú, mély lélegzetvétellel igyekezett a helyzethez mérten kiüríteni elméjét. Lehúzta az óráját a terminálon, és kilépett a városi forgatag LifeNet reklámokkal súlyosbított áradatába.

[ Ön kihasználta napi időkeretét védett kabin szolgáltatásunkban. Amennyiben több időre kívánja igénybe venni nyilvános állomásainkat, kérjük váltson nagyobb csomagra. Köszönjük, hogy minket választott! ]

[ …nagyszerű megoldás, a kapcsolatkezelés új módja! Ne mulasszon el egyetlen pillanatot sem! CH-FB-02 #barátok ]

***

Pár utcával arrébb Dr. Filt, a Columbia Egyetem neurológus professzora és az Oganga Társaság büszke tagja épp szusszant egyet két páciens között és ezt a pár percet is arra használta, hogy megtalálja közelgő vakációjának legtökéletesebb úticélját. A rendelő ugyan védett szoba volt, ő orvosi jogosítványai révén mégis hozzáfért a LifeNET folyamhoz – bár az etikai kódex szerint csak erős szakmai indok esetén használhatta volna –, és minden egyes szabad pillanatában a wellness szolgáltatások, jakuzzik, all inclusive ajánlatok, túralehetőségek és látnivalók végeérhetetlen tárházát böngészte olyan szédítő mennyiségben, hogy ő maga is elcsodálkozott az emberi felfogóképesség határainak extrém kitolódásán. A felszín alatt közelgő utazása mellett már napok óta egy másik fontos esemény tartotta lázban, de azzal kapcsolatban már mindent elrendezett, rá csak a várakozás maradt. A siker nem rajta múlt.

Az ajtóban ekkor jelent meg Carla azzal a fura fintorral az arcán, amit a közgyógy ellátás betegei váltottak ki – néha napján teljesen jogosan – Dr. Filt asszisztenséből.

– Doktor úr, megérkezett Mr. Gee – jelentette be a következő beteget enyhe megvetéssel a hangjában – és ha elmegy, végre letudjuk az e havi kötelező közgyógy kvótánkat is – tette még hozzá, de ezt már csak magában.

Peter Gee vékony, de szikár testével úgy simult bele a Dr. Filt-tel szemközt elhelyezett székbe, mintha észrevétlenné akarna zsugorodni, mélyen ülő szemeit zavartan forgatta v alakban kopaszodó, égnek álló hajkoronája alatt.

– Mit gondol, hány nap telt el az utolsó találkozásunk óta? – igyekezett munkára fogni a doktor páciense agytekervényeit, hátha a konkrét feladat kicsit leköti elkalandozó figyelmét.

– Nagy itt a csend doktor úr, tudja? – tért ki a válasz elől Pete.

– Csak nem hiányzik valami?

– Szokatlannak mondanám, ez a csendeskéró nekem szokatlan – ami nem is volt meglepő az olyan embereknél, akik nem engedhettek meg maguknak a Net mindenhol ott ólálkodó reklámjait megfékező szűrőprogramokat és a rendszeres védett szoba látogatást.

– Néha jó egy kicsit megpihenni, kikapcsolni. Szükségünk van a nyugalomra, Pete. Magának is le kellene néha kapcsolódni – tanácsolta Filt és ezzel a lendülettel két szállodai ajánlatot is átfutott orvosi Net kapcsolatán.

– Maga ezt nem érti. Kell a zsongás, a történések, hogy körül vegyen a világ, az újdonságok, az infók. Én nem a csendre költök. Megvannak a magam dolgai.

– Maga függő. Megszállott. Ezért jár ide.

– Mit tud maga a megszállottságról! Ma már mindenki órák alatt akar megtanulni nyelveket, szakmákat, néhány nap alatt képeznek festőket, írókat. Az élet egyetlen céljaként istenített nagybetűs Önmegvalósítás szótárában a ’szamárlétra bejárása’ és a ’jól megalapozott tudás’ szóforduatok sátántól való ósdi lózungok csupán; a rohanás és a félelem, hogy lemaradunk valamiről áldoztává tette a fókuszált gondolkodást. Hol van már az elköteleződés, az igazi megszállottság, a megismerés utáni olthatatlan, mindent felülíró vágy? Az Oganga féle nevetséges társaságok hirdetik magukról, hogy az élmények és különleges történetek megszállottjai, de fogadok, még egy páternoszterbe se szállnának be biztosítás nélkül. Nem ismerik ezek, csak hírből a valóságot. Szóval, talán igaza van, lehet, hogy megszállott vagyok, de nem úgy, ahogy gondolja.

Filt Peterről alkotott képe és a rövid monológ összeszedettsége köszönőviszonyban sem voltak egymással, de az átszellemült és mély beleélléssel magyarázó férfi beszédéből csak a folyamatos duruzsolás jutott el a doktorig, energiáit épp a sürgős jelzésű LifeNet üzenetek böngészése kötötte le, az Oganga említése azonban újra Pete-re irányította figyelmét.

– Mr. Gee, nem biztos, hogy olyasmit kellene kritizálnia, amiről mit sem sejt – igyekezett visszafogni felháborodását –, hiszen csak pletykákra és homályos értesülésekre támaszkodik, ha jól gondolom.

– Azok, homályosak, mint a belülről átlátszó füstüveg – vágott vissza Pete. A beálló csend maga üzente, túllőtt a célon – Ha jól sejtem, végeztünk, ugye?

– Lejárt az idő. Odakint tudja Carla-val egyeztetni a következő időpontot, viszlát – köszönt el Dr. Filt nem titkolt feszültséggel a hangjában.

Pete távozása után Filt ismét elmerengett. Mit tudhat ez a Pete, egy egyszerű, zavart elméjű Net függő? Majd én megmutatom! Rob már intézi a dolgokat, és ha minden jól megy, olyan fogás lesz ma, hogy még az az elégedett, málé képű Rate is kénytelen lesz elismerni, rég látott ilyet az Oganga.

Az este folyamán Filt türelmetlenül várta beosztottja üzenetét, benne egy igazi retro Minősített Élménnyel, amit egy netes balektól zsebel be igazán potom áron. Egy pillanatra még arról a nyaralásról is elfelejtkezett.

***

[ Csend a lelke mindennek – töltődjön fel ön is! Szolgáltatásainkat megtalálja csatornánkon CH-SR-00 #csendesszoba ]

“Tudom tudom tudom. Számolj el százig. Vagy csak tízig. Piros. Nem, nem figyelt rám az a rohadék, bezzeg a múltkor. Az ósdi hülyeségek, azok, azok érdeklik [ ...igazi dísze lehet otthonának! #szerezdmegmind ] Az, majd még ezt a sok szart is összegyűjtöm. Zöld. Mocskos kis tűzoltó, ne repesszél. Azt a segget. Már itt van, mindjárt, csak még egy kicsit várni kell. Mindjárt, mindjárt, vonal, vonal, dupláz, vonal, vonal, dupláz, vonal, picsába, ráléptem. [ …sóhajtásnyira van! CH-HLTH-18 #lazíts ] Dehogy van, faszt se érdekli. Nem baj, mozgólépcső, kettő, négy hat, nyolc plakát, régimódi vackok, meg kéne nézni azt a filmet. Mi bámulsz köcsög?” – A metró becsapódó ajtaja szakította meg Pete utcakövek számlálását, minden második betonrepedés átlépését és egyéb szabályszerűségeket követő kényszeres gondolatait. A tömegben összehúzva magát már csak egy valamire tudott koncentrálni: a Park Avenue vonal néhány megállója után két saroknyira és mindössze fél órányira lesz a Neten lefixált találkozó helyszínétől.

[ REALGreen – A környék legjobb zöldségese, mi még földben termesztjük a levesbe valót! Ugorjon be, a 77. és a 1st Avenue sarkán várjuk #bio ]

A 77. utca egy régebbi bérháza vörös téglahomlokzattal magasodott előtte. Nem is olyan meglepő. Régi emlékeket gyűjt, régimódi épületben lakik – morfondírozott Pete, miközben kitapogatta az emlékkapszulát bal zsebében és az órájára pillantott. 18:23, hét perc a találkozóig. Elindult a lépcsőház felé, és végigfutott az ősrégi kapucsengőn málló nevek listáján. Meglepetésére a jól emlékezetébe vésett nevet és lakást a többitől eltérően makulátlan betűk és számok jelezték: Robert Williams, 83. “Furcsa fazon lehet ez a Rob, ma már senki nem vesződik ezekkel a dolgokkal, a LifeNet ajtóig navigálja a vendégeket.”

[ Kiadó lakásaink listáját megtekintheti csatornánkon. City Center Real Estate – Garzontól a Stúdióig Otthont kínálunk #ingatlan ]

A lépcsőház hasonlóan rossz állapotban volt, mint a bejárati névtábla. Neonok villódzása kísérte útját, a lépcsőfordulókban összegyűlt mocsok alól néha neszezés hallatszott. A lift ugyan nem működött, mégsem találkozott senkivel, úgy tűnt mintha mindenki visszavonult volna a folyosók mélyén meghúzódó lakásokba. Amikor Pete kifulladva felért a nyolcadikra megkereste a Robert Williams feliratú ajtót és becsengetett.

Egy riadt szemű kisember jelent meg a résben, Pete egyből érezte, itt nem lesz semmi gond.

***

Rob szerette a pontosságot. Igyekezett megtisztelni azzal az embereket, hogy önhibájából sosem rabolja feleslegesen az idejüket, az ezzel járó kiszámíthatóság ráadásul meg is nyugtatta. A várakozást ezzel szemben ki nem állhatta, tehetetlennek érezte magát, ilyenkor a vánszorgó percek izzadtságcseppekként csorogtak végig halántékán. Most viszont nem volt választása, nyolcadik emeleti otthonában várta a találkozót, amit főnöke, Dr Filt egyeztetett le – a biztonság kedvéért természetesen Rob nevében. Történt már ilyen korábban is, voltak ügyek, amiket a doktor egyszerűen nem intézhetett személyesen. Pete nem kedvelte túlságosan ezeket az alkalmakat, de nem volt mit tenni. A főnök az főnök, ezekben az időkben meg még főnökebb.

Idegesen koptatta az előszoba nagy becsben tartott hajópadlójat amíg Emily a hátsó szoba kanapéján hevert. Ez a nyugalom szigete volt, már amennyiben aktiválni tudták a csendes szoba funkciót. Az anyagi nehézségek azonban őket is utolérték, így az üdítő pihenés helyett felesége a LifeNET feneketlen mélységű bugyraiba merült.

[ Az alpesi tájak egyedülálló klímája már az ön számára is elérhető. A hegyvidék frissessége csak egy sóhajtásnyira van! CH-HLTH-18 #relax ]

Szinte pontosan fél hétkor szólalt meg a csengő. Rob fent hagyta a biztonsági láncot és csak résnyire nyitotta ki az ajtót, sosem lehet tudni.

– Hello! Pete Green vagyok, a Neten egyeztettünk – a tüsihajú férfi már nyújtotta is a kezét, szinte ellentmondást nem tűrően.

– Jöjjön be kérem – invitálta Rob kijelölt üzletfelét. Lekerült a lánc, és a vendég máris az előszobát pásztázta tekintetével, mint aki még nem látott – a lehetőségekhez mérten – normálisan berendezett lakást.

– Igazán szép kis otthont rittyentett magának ebben az ósdi téglamonstrumban – szólt a keresetlen dicséret, de Rob meg se hallotta, igyekezett gyorsan túllenni a dolgon és már húzta is elő táskájából az apró tárgyat, amit főnöke bízott rá.

– Parancsoljon – nyújtotta oda az alku tárgyát a különös vevőnek.

– Ó, igen, úgy látom ez lesz az – forgatta mosolyogva csontos kezében Pete a kibontatlan csomagocskát –, önnek pedig ezt hoztam, ahogy megállapodtunk.

– Remek, köszönöm. És persze azt is, hogy elfáradt hozzám. Használja egészséggel – mutatott Rob a másik tenyerében lapuló tárgyra.

– Úgy lesz, úgy lesz – és feltűnő izgalommal a hangjában Pete már el is köszönt és kifordult az ajtón.

Az egész napos feszültség teljesen kimerítette Rob-ot, megkönnyebbülve, de teljesen enerváltan csatlakozatta a megszerzett memóriakapszulát otthoni termináljába és a rajta levő anyagot azonnal továbbította Dr. Filt részére.

[ Ne bízza a véletlenre, bízza ránk! A városi központi memóriabázis kedvező díjak ellenében extra biztonságot garantál adatainak. CH-CM-00 #adatbiztonság ]

Ezen is túl vagyunk – mondta csak úgy magának, és remegő kézzel aktiválta újra a védett szoba funkciót. A találkozó lebonyolításáért járó kreditek most már véglegesen a számlájára íródtak. Behúzta maga mögött a szobaajtót, csendben felesége mellé bújt, és szinte azonnal régóta nem tapasztalt zavartalan, mély álomba merült.

***

Pete megbabonázva állt a lakás előtt, a memóriakapszula helyett immár a kis csomagot szorongatta a tenyerében. Hevesen dübörgő szívéből óriási nyomással tódult fülébe a vér és megszűnt a külvilág, ahogy elindult a földszint felé.

Erősen koncentrált, minden lépést előre kitapogatott, közben a becsomagolt tárgyat óvatosan fosztotta meg dísztelen burkától. Egy elhagyott fordulóban csillant meg először. Izzadtságtól nyirkos kézzel próbált életet lehelni belé, de csak sokadik próbálkozása járt sikerrel. A fellobbanó láng többé nem eresztette tekintetét.

[ Tudta, hogy valóságos nyílt lángot közel 100 éve már csak az olimpiai játékokon láthat? Legyen részese az élménynek ön is, foglalja le jegyét időben! #sport ]

Győztesnek érezte magát, aki hosszú idő után először érezheti a valódi melegséget – Én vagyok az első, én vagyok az első – mantrázta magában és kielégíthetetlen vággyal a szemében csúszott le a fal mentén a mocskos földre. A sarokban összegyűlt száraz papírsziget olyan hirtelen kapott lángra, mintha már évtizedek óta erre az alkalomra várna. Pete tébolyultan nézte, ahogy körülötte minden átadja magát egy rég látott ősi erőnek.

***

Dr. Filt a meleg reggeli napfényben fürdőzött irodája egész falat betöltő ablaka mögött és az előző nap Rob-tól érkező üzenet tartalmát elemezte.

– Doktor úr – zavarta meg tőle szokatlan megilletődöttséggel Carla –, a rendőr urak önt keresik.

Az irodába érkező nyomozók röviden vázolták a tegnap esti, 77. utcai súlyos tűzeset részleteit.

– Több áldozatot is sikerült azonosítanunk, két személyről pedig konkrétan kiderült, hogy ismerik önt. A központi nyilvántartásunk alapján Robert Williams a leégett ház egyik lakója, nem mellékesen az ön alkalmazottja, Mr. Pete Gee pedig a páciense. Tudna nekünk felvilágosítást adni erről a két személyről?

– Nagyon sajnálatos és szomorú híreket hoztak uraim – és ahogy leült, Dr. Filt már érezte, hogy az élet szállítja a legjobb történeteket, amikre még az Oganga is csak elismerően tud majd bólintani.