Gál Csaba: A birkák visszatérnek

Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna tíz éve megözvegyült. Azóta egyedül él 3 szobás típusházában az egyre elviselhetetlenebb átmenő gépjármű-forgalomtól sújtott közép-dunántúli falu szélén, az utolsó előtti belterületi parcellán. Az övé melletti utolsó épület évek óta lakatlan, düledező, udvarát felveri a gaz, főleg a parlagfű. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna nem szenved sem parlagfű, sem egyéb allergiában. Szerveit szinte egy tervező-kutató mérnök pontosságával, következetességével szoktatta évek kitartó munkájával az etanolhoz, olyannyira, hogy szeszben pácolt szervezete mára már a normálisnak mondott emberi táplálék hasznosításáról sikeresen átállt a „folyékony üzemanyag” feldolgozásra. A napi adagja, tiszta alkoholban kifejezve fél liter. Azért, hogy ne kelljen napi 5 litert bevinnie a helyi specialitást kínáló zugárus ablakmosó-folyadékból kinyert, bornak mondott produktumából, rendszeresen rásegít azzal a nóném rettenettel, amit a pult alól mér, kizárólag a célorientált törzsvásárlói gárdának a helyi kocsmáros. – Jó ember az, nem is kér sokat érte! Ki is jön havi hetvenezer forintos nyugdíjából Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna. Mióta rájött arra, hogy szilárd tápanyagot fölösleges bevinnie transzformálódott szervezetébe, nem is költ az ilyen felesleges dolgokra. Ha meg még se sikerül néha-néha nullszaldósra kihoznia a havi egyenlegét, azt se veszi a szívére, mivel a híreket rendszeresen meghallgatja régi Videoton típusú magnós rádióján (a magnókazetta lejátszó nem működik benne) és tudja, hogy nemzetgazdasági szinten normálállapotnak az eladósodás számít, sikernek pedig az, ha nem nő ugyanannyival az államadósság összállománya, mint a múlt év során. Azt is tudja, hogy a bruttó államadósság egy főre vetített összege meghaladja az ő teljes ingó- és ingatlanvagyonának jelenlegi forgalmi értékét, ezért – okos asszony révén – levonja a helyes következtetést, és feleslegesen nem aggasztja magát. Ha megkérdezi a postás tőle, amikor hozza a havi nyugdíját, hogy – aztán mit kezd ennyi sok pénzzel Mariné (mert így hívja mindenki a faluban) – azt feleli, hogy „majd megtudja, ha maga is ennyi idős lesz”. A postás a késő délelőtti órákban szokott érkezni, amikor már a napi szeszadag kb. 40%-án túl van Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna, így adekvát válasz tőle nem lenne elvárható egy ilyen bonyolult kérdésre, nem is várja tőle ezt senki, de ő időnként mégis okoz meglepetést. Díjbeszedő pedig azóta nem jár hozzá, hogy utoljára lapáttal kergette el az egyiket. Ennek aztán azon kívül, hogy végleg lekapcsolták az áramszolgáltatásról, más következménye nem lett. Napi tevékenységének részeként délutánonként flaskájával kiül félig kiszáradt körtefája alá és magában motyogva szidja a szomszédot, aki nem tarja rendben az udvarát. Aztán a dróthálós kerítés tágas lyukán mérgében áthajítja a kiürült üveget. Néha az oszlopot találja el, akkor az üveg darabokra törik. Saját kertje egyébként ugyanolyan állapotban van, mint a lakatlan szomszédban. Kapujáról viszont a tréfás kedvű gyűjtők még nem lopták le a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblát.

Szokásához híven Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna butykosával ma is kiül a kerti lócájára és totális megfigyelés alá veti a szomszéd udvart. A szokásos, rozsdás Zsiguli kasznin, beomlott kerti pincén, elburjánzott bodzabokron és parlagfű-ültetvényen kívül ezúttal, és ismételten, egy cirmos macska is feltűnik a színen. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna kezével matat és letör egy darab fakérget, amit a macska felé dob. Nem talál. Keres egy kavicsot, azt is odavágja. Maga is meglepődik, hogy a kő telibe kapja a macskát, az eldől, a törzse kettéhasad és az első fele, két lábbal és a fejével az utca felé szalad. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna ezen nem lepődik meg, hiszen gyakran előfordul ilyesmi ezekkel a kóbor macskákkal. Inkább húz még egy kortyot a nedűből. Aztán folytatja a megfigyelést. A szomszéd udvar ordenáré, rendetlen képe ezúttal is szokás szerint felidegesíti, néhány újabb korty azonban lassan megnyugtatja. Egyedül a macska ott maradt hátsó fele nem akar olyan tempóban felszívódni, mint máskor. Ettől kicsit nyugtalan lesz újfent, vagyis iszik még egy kortyot. – A fene megeszi azt a büdös macskát – morogja, kezébe kapva egy poháralátétet, céloz vele. A tányér még repül, amikor a szomszéd kapu recsegve bedől. Akkorát zuhan, hogy megremeg a lóca. Valahogy hirtelen be is esteledik és egyelőre csak egy vakító fényszórót lát, ami lassan halad befelé a szomszédba. – Hogy ezeknek a hülye sintéreknek sincs jobb dolguk, mint ilyenkor jönni egy fél macskáért, ráadásul buldózerrel! De ahogy halad befelé a jármű, lassan elfordul a reflektor is és jobban szemügyre tudja venni. Nem is buldózer az, hanem inkább repülőgép, legalább is mintha szárnya lenne. A vezetőfülke üvegablaka mögött két alak ül, a műszerfal fényében arcuk kivehetetlen, de nem emberi fejük van. – Aha -, állapítja meg Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna, tudtam. Amikor ezt dünnyögi, akkor visszaemlékezik arra, hogy tíz évvel ezelőtt a szomszéd még juhokat tartott, mivel úgy vélte, hogy megértette az idők szavát és juhsajtból, valamint gyapjúból fog meggazdagodni. Egy év múlva a bank a felmondott hiteltartozás miatt elárvereztette az egész gazdaságot, juhostól, sajtostól és házastul. A juhokat megvették, a falu széli ház még az árverési hiénáknak sem kellet, azóta áll üresen. De Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna nem olyan asszony, akit ilyen könnyen meg lehet téveszteni. Ő mindig is tudta, hogy a birkák visszatérnek. Tíz éve figyel a szomszédba. És most tessék! Neki lett igaza! Hiszen a saját szemével látja, hogy birkafejű emberek vezetik az űrjárművet! Most már az sem kétséges, hogy a szomszéd udvar leszállópálya, és az utcai kaput kidöntő monstrum csak elvétette a pontos célt. Így is van, hiszen ebben a pillanatban további csészealjak landolnak, teljesen felperzselve a parlagfüvet. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna izgalmában lehúzza az üveg egész maradék tartalmát, aztán kényelembe helyezi, egyúttal álcázza magát, vagyis ledől a lócára. Fekve figyeli tovább az eseményeket, és közben nem győzi csodálni az eszét, hogy ezt milyen jól kitalálta: ő fekszik, vagyis láthatatlan, viszont mindent lát! Látja azt is, hogy a három csészealjból kezdenek kiszállni az űrlények. Ezek már nem olyanok, mint a buldózeresek, nem birkafejűek. Zöld arcú embereknek néznek ki, viszont a lábuk kétszer olyan hosszú, mint rendesen. – Ezek dupla lábú emberek! – állapítja meg Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna. A dupla lábaikkal ott mászkálnak a térdig – jobban mondva, nekik bokáig – érő megmaradt parlagfű ültetvényben, valamit keresnek. Találnak is. Kezdenek összehordani egy kupacot, mindenféle tárgyakból. Azt nem lehet kivenni, hogy pontosan mik ezek a tárgyak, mivel a járművek reflektorai leszállás után közvetlenül az energiapajzson lebegő csészealjak alá, a földre világítanak, és a fény nem szóródik szét úgy, mint a természetes földi fények. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna ezért erősen mereszti a szemeit, még fel is könyököl fektében, úgy elfeledkezik magáról. És itt követi el az első hibát! Felfigyelnek rá a duplalábúak. Összesúgnak és a halomból, amit összehordtak, elkezdenek kivenni dolgokat, és felé hajigálják. Szerencsére nem céloznak túl jól, de az a fületlen bögre, amivel néhány hete még ő célzott meg egy másik kóbor macskát a szomszédban, a fejétől pár centire törik szét a körtefa törzsén. – Ennek fele sem tréfa – állapítja meg és taktikát vált. Rejtőzködés helyett ellentámadás! Megragadja a vasvillát, és mint egy lándzsát, teljes erejéből belevágja a legközelebbi duplalábúba. A vasvilla el is találja, még pedig a combján, ami szép teljesítmény, hiszen ebben a magasságban egy homo sapiensnek átlagosan a feje helyezkedik el. Nem hiába hajigálta a kóbor macskákat éveken át! A hosszú gyakorlás, íme, meghozta gyümölcsét! Az eltalált duplalábú felhördül, kitépi combjából a vasvillát, felé fordul és már dob is! A vasvilla a lába mellet rezegve áll meg a lócában. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna okos asszony, látva a túlerőt, taktikusan meghátrál. Belátja, hogy ebben a helyzetben az is szép teljesítmény, ha fenn tudja tartani a kialakult helyzetet. Ezért előbb gyorsan egy ellentüzet gyújt a száraz kórókból a szomszéd kerítése mellett, majd berohan a házba és örül neki, hogy a három hónapja, nulla forintos kezdő befizetéssel, viszont 100% hitelből vásárolt mobiltelefonján a szolgáltató még nem tiltotta le a kimenő hívásokat, annak ellenére, hogy egy részletet sem fizetett be. Mi is a rendőrség száma? Egy kis koncentrálás után James Bondról eszébe jut. Hívja a számot, kicsöng, a tizenkettedikre fel is veszik és beleszól egy álmos hang a készülékbe – tessék, rendőrség! Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna nem szószátyár teremtés, a lényegre térve rögtön azzal kezdi, hogy a duplalábú vasvillát dobott felé, ami a lócába állt. Sejti, hogy ez a cselekmény valószínűleg büntetőjogi kategóriába esik és ettől egy tisztességes rendőr egyből lendületbe kell, hogy jöjjön. Ebben igaza van. Az őrmester valóban intézkedésbe kezd, hivatalos „értem, asszonyom” és „igenis, azonnal intézkedem” szövegek kíséretében leteszi a telefont, kocsiba száll, majd egyből tárcsázza a mentőket. Röviden vázolja az esetet, miszerint Mariné, bocsánat Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna a falu utolsó előtti házának lakója ufókat észlel, így alighanem orvosi kezelésre szorul, menjenek érte mihamarabb, már ő is úton van. A mentőket megelőzve ér a házhoz, ahol a következő látvány fogadja, miután a kaput belökve belép az udvarba: terjedő kórótűzben Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna vasvillával a kezében hadonászik a körtefa alatt, közben valamit kiabál a szomszédba halandzsa nyelven. Azt sem veszi észre, hogy megérkezett a rendőrség. Amikor a mentő járó motorral beáll a ház elé, a reflektorai megvilágítják a helyszínt, Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna bizarr árnyéka, vasvillával a kezében házának kert felőli, málló vakolatú falára vetül. Az eseményektől láthatólag még jobban megzavarodik, alighanem úgy véli, hogy az idegenek most már több felől támadnak és bekerítik. Harci kedve ettől csak tovább fokozódik, melynek csak egységes rendőri és ápolói fellépés képes véget vetni. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Helénát egyenesen a megyeközpont kórházának pszichiátriai zárt osztályára, annak női részlegére szállítják be. Felvételkori diagnózisa, minden felesleges sallang nélkül, delírium tremens. Egyes májfunkciós értékei még két nap múlva, a bírósági felülvizsgálatkor is az egekben vannak, bár ekkor már, a hivatalos megfogalmazás szerint, érdemi kommunikációba vonható. Az érdemi kommunikáció egészen addig tart, amíg a két nappal ezelőtti események szóba nem kerülnek. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna fakó hangon beszél, kedélyállapota, a két napos zárt osztályos kezelésnek és szedálásnak megfelelő, személyi adataira irányuló kérdésekre adekvát válaszokat ad. Majd rátér az ufóinvázió vázolására. Hangszíne változatlan, az izgatottság legcsekélyebb jele sem érzékelhető viselkedésén. Teljes természetességgel meséli hallucinációit, óvatos, puhatolózó kérdések sem zökkentik ki abbéli meggyőződéséből, hogy a valóságban megtörtént eseményeket ad elő. A kezelőorvos szerint női alkoholistáknál ritka az ilyen szép, minden szürrealitása mellett is koherens delíriumos hallucináció. Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna a legcsekélyebb betegségbelátás nélkül néhány nap múlva átkerülhet a nyílt osztályra, majd pedig otthonába bocsátják, ahol a felírt gyógyszereket soha nem fogja beszedni, hiszen ő nem alkoholista, nem beteg, a pénz meg a dilibogyóknál fontosabb dolgokra kell, azt meg tudja jól, hogy az orvosok is csak a birkafejűek ügynökei. Amikor erre gondol, magában jót kuncog azon, hogy soha nem tudták belőle ezt kiszedni.

Másnap, dörömbölésre ébred. Az illetékes hatósági személy az eseményeket követő helyszíni szemlén körbejárja a terepet, vagyis Túrós Lajosné született Alföldi Mária Heléna házának udvarát és a szomszédos udvart. A szemléről felvett jegyzőkönyvben minden fontos információ szerepel. A parlagfűtengerből kiégett három egyforma kör nem tartozik ezek közé.