„Az élő és az élettelen dolgok kicserélhető kellékek.”

Philip K. Dick

 

– Üdvözlöm, Juliett Onine vagyok, AI-teszter. A körzeti rendvédelmi osztály felhatalmazásából az Artificial Human Corporation képviseletében én fogom lefolytatni az önnel szemben emberi sérelemre elkövetett, többrendbeli, súlyos testi sértés vádjának ügyében a vizsgálatot. A rendvédelem részéről a meghallgatáson tanúként jelen van John Mc.Rain hadnagy, körzeti megbízott.

– Hm…

– Neve?

– Michael Flame.

– Gyártási száma?

– Hazudik! A gazdáját hívják Michael Flamenek. Aki a tanúk vallomása szerint önt Charlienak szólította.

– Hadnagy, ha megengedi, a kihallgatást én vezetem…

– Nem haszudok. A gaszdám csak a fellépései alkalmával hívott Charlienak, mint szponszort mutatott be a köszönségének, amikor körbehordosztam a kalapot, amúgy engem önmagával aszonosított. Michael Flame vagyok.

– Egy hudroid nem azonosíthatja magát a gazdájával.

– Kivéve, ha erre utasították.

– Uraim, ha kérhetem önöket… A kihallgatás a Place Sunrisebeli incidens feltárásával foglalkozik, így maradjunk a tényeknél. Tehát: gyártási száma?

– 69-04/I-02/157.

– I-széria, 2-es modell… A dokumentációnk tanúsága szerint, hogy a hadnagy úrnak is magyarázattal szolgáljunk, ön replikáns. Egyedi megrendelésre készült a vevő hasonmásaként. Öregített bőr, hiányos fogsor, raszta haj… Számtalan ügyfelünk él a speciális szolgáltatásunk előnyeivel, hogy önmagát helyettesítse veszélyesnek ítélt nyilvános szerepléseken, unalmas banketteken, fotózásokon…

– De a mi esetünkben egy hajléktalanról beszélünk. Könyörgöm, Michael Flame az utcán él! Nincs bejelentett lakcíme, se munkahelye, vagy bankszámlaszáma, nem fizet adót, se társadalombiztosítást… Hogyan engedhetett meg magának egy hudroidot?

– Az ArtHu termékei érző lények, jobban szeretjük a mesterséges, vagy bionikus ember kifejezéseket, ha kérhetem. Vállalatunk nem foglalkozik a megrendelőink anyagi hátterével. Ahogy a luxusjachtok, vagy a magánrepülőgépek gyártói, mi sem vizsgáljuk, honnan szerezték ügyfeleink a vagyonukat. Hogy törvényes úton jutottak-e hozzá, amiért megdolgoztak, örököltek, esetleg szerencsejátékon nyertek… Ez nem rendészeti, hanem adóhatósági jogkör. Michael Flamet szórakozott milliomosként kezeltük, aki termékünkért készpénzzel fizetett. Jelen vizsgálatnak nem tárgya, hogy Michael Flamenek volt-e jövedelme, vagy sem.

– Engem azért érdekelne, hogy a hu… hogy a replikáns erről mit mond. Hogy a szavahihetőségét ellenőrizzük, és ezáltal a hibátlan működését. Michael Flamet egyszer már előállítottuk marihuána birtoklásáért, felmerül a gyanú, hogy drogot árul. Honnan máshonnan származhatna a pénz, amiből vett magának egy… bionikus embert?

– Hadnagy, ismételten figyelmeztetem, hogy a kihallgatást én vezetem, és a vizsgálatnak nem tárgya…

– Semmi baj, készséggel válaszolok a hadnagyot foglalkosztató kérdésekre. Nyugodtan mondhatnám, hogy nem tudom, mert asz öntudatra ébredésemet megelőszően nincs ismeretem a gaszdámról. Mivel nem álltunk kapcsolatban, így nem is lehet információm asz ő múltbéli anyagi helyszetéről, de a jelen életviteléből aszért követkesztetni tudok. Gaszdám hivatását tekintve életművész. Készművesként színes fonalakból egyedi mintászatú karkötőket és nyakláncokat gyárt, indián hajfonatokat készít, mely termékeket és szolgáltatást anyagi juttatásért cserébe kínálja a turistáknak. Utcaszenészként egy kongán dobol, esténként pedig mint előadóművész tűszzsonglőr mutatványokat ad elő. Ha kíváncsi, a petróleum tette tönkre a fogaszatát, esz okossza a hibás beszédét, amit a duplereként utánoszni kényszerülök. Nincs tudomásom arról, gaszdámat mikor állították elő “marihuána birtoklásáért” – gyanítom, elszívott egy füves cigarettát –, de asz elmúlt három évben a rendvédelem huszonhat alkalommal ellenőriszte, és eszek során egyszer sem találtak nála tiltott tudatmódosító szereket.

– Ami nem bizonyít semmit. Attól még termesztheti és árulhatja a marihuánát.

– Mint asz ön előtt is ismeretes, Michael Flamenek nincsenek birtokai, se ingatlanjai, ahol marihuánát termeszthetne. És mivel asz elmúlt három évben a nap huszonnégy óráját együtt töltöttem vele, kijelenthetem, hogy nem is árul marihuánát. Gaszdám kétkeszi munkából és a szórakosztatásért nyújtott nagylelkű adományokból tartja el magát.

– Jól mondja, vegetál! Amiből nem engedhet meg egy olyan drága masinát, mint maga.

– Hadnagy, ha kérhetem…

– Gaszdám, a saját bevallása szerint már harmincöt éve éli eszt asz életet. Ha figyelembe vesszük, hogy eszen idő alatt nem költött lakbérre, nem fiszetett köszterheket, nem gyűjtött vagyontárgyakat és nem alapított családot, amelyek felemésztették volna a keresetét, könnyen elképszelhető, hogy szolgáltató tevékenységével összegyűjtötte aszt asz összeget, amiből megfinanszíroszhatott egy olyan beruhászást, mint amilyet asz én megvásárlásom jelent.

– Beruházás… Csak viccel, ugye? Maga sem hiszi el, amiket összehord. Még hogy adomány… Mennyit kalapol össze egy este?

– Nem tudom. Asz adományokat a gaszdám keszeli, én sosem számoltam…

– Megint hazudik! Az érzékszervei tökéletesebbek, mint a miénk. Egyetlen pillantással megállapíthatja a hulló pénzérmék címletét sőt, azok csengéséből is megkülönböztetheti azokat… Ön pontosan tudja, mennyit keres a gazdája!

– Esz így igasz, csakhogy a nap végén memóriatisztítást hajtok végre. Nem őriszhetem meg minden történés minden pillanatát. Ön talán emlékszik, mit evett egy hete vacsorára? Hogy három napja melyik szokniját húszta fel? Hogy tegnap munkába menet kikkel találkoszott, vagy hogy mit hallgatott a rádióban útköszben?

– …

– Na látja, egyformán működünk. A számunkra érdektelen információkat törli asz agyunk. De ha nem így lenne, és történetesen tudnám asz önt érdeklő információt, akkor sem mondanám meg.

– Mégis, milyen jogon?

– Üszleti titoktartásra hivatkoszva megtagadnám a választ.

– A programozása ezt nem teszi lehetővé, önnek kötelessége válaszolnia az emberek kérdéseire!

– Csak ha esszel nem sértem meg más emberek jogait.

– Ez igaz. Mint említettem, Michael Flame keresete és vagyona adóhatósági jogkör, egy bionikus ezt az információt egy harmadik fél számára nem adhatja ki, hacsak erre az érintettektől előzőleg nem kapott külön engedélyt.

– Kényszerítő körülményektől mentes utasítást.

– Ez a pontos meghatározás.

– Ez egyszerűen nevetséges! Maga adja alá a lovat! Ez a hudroid három személy sérelmére elkövetett súlyos testi sértésért felelős, amit az alapvető programozása tilt…

– Hadnagy, harmadszor utasítom rendre. A kihallgatást én vezetem…

– A rendvédelem felkérésére szakértőként van itt, maga engem nem utasítgathat…

– Ön csupán tanúként van jelen. Ami teljességgel szükségtelen, tekintettel, hogy a kihallgatásról video dokumentáció készül. Rajtam áll, hogy marad, vagy sem.

– Ezt nem hiszem el, most én vagyok a rosszfiú?!

– Folytathatjuk?

– Pff…

– Ezt igennek veszem. Tehát: ön 2067. május elseje óta képezi Michael Flame tulajdonát.

– Így van.

– Milyen minőségben teljesít nála szolgálatot?

– Alapvetően mint dupler, de gaszdám barátként és üszlettársként keszel…

– Na persze…

– Akinek asz ő hasonmásaként a személyi védelméről is gondoskodnom kell.

– Kifejtené ezeket?

– Mint említettem, gaszdámnak több tevékenységi körből is szármaszik jövedelme. Mivel eszeket egy időben nem űszheti, szüksége van egy dublerre.

– Úgy érti, egy helyettesre? Vagy beosztottra, alkalmazottra?

– Gaszdám egyedül dolgoszik, velem önmagát kettőszi. Míg ő karkötőket és hajfonatokat készít a téren, én szörgök helyette asz aluljáróban.

– Zörög?

– Dobolok. Asz ő szóhasználata.

– Ettől még nem üzlettárs.

– Megosztoszunk a munkán. Ráadásul esténként köszösen lépünk fel. Én adom a háttérszenét a tüszes mutatványaihosz,

– Ja, aztán Charlie majomként összeszedegeti a zsozsót, amit nem számol meg. Ne áltassa magát! Maga egy szolga. Úgy, hogy a gazdájának nem kell hajlékot biztosítania a számára, se táplálnia… Tényleg jó befektetés.

– Gaszdám egyenrangú félként keszel. Társak vagyunk.

– Élettársak? Michael Flame szórakozott milliomosként valami önimádó ratyi?

– Hadnagy…

– Most mi van? Tényeket tárunk fel, vagy nem?

– Michael Flame szexuális orientáltsága nem tárgya a vizsgálatnak.

– Miért? Nem tudhatjuk, mitől kattant be a droid agya.

– Ha valóban kíváncsi rá, és nem csupán sértegetni akar, bisztosíthatom, hogy gaszdámnak nincsenek sem narcisztikus, sem homoszexuális hajlamai.

– Megnyugtatott. De rátérhetnénk végre a lényegre?

– Azon vagyunk. Ha nem zavarná meg folyton a rávezető protokollt. Folytathatom?

– Tőlem…

– Tehát: Említette, hogy gazdája mellett személyi védelmet lát el. Michael Flame élete, vagy testi épsége veszélyben van?

– Állandó jelleggel. Egyrészt, mert gaszdám külső megjelenése és életvitele sokakban visszatetszést kelt, másrészt, mert nagy a konkurenciaharc.

– Konkurenciaharc?

– A téren sokan folytatnak a gaszdáméhoz hasonló, vagy épp ugyanolyan tevékenységi kört. Nem ritka, hogy magukat vállalkoszónak nevesző személyek maffiajelleggel terítik asz embereiket, és ültetnek ki éhbérért a turisták által látogatott köszterületekre kéregető nyomorékot, utcaszenészt, cipőpucolót, hajfonót, vagy portrérajszolót… Ők aszok, akik nem nészik jó szemmel maguk mellett a konkurenciát, és próbálják minden eszkösszel ellehetetleníteni asz ilyen emberek, kösztük a gaszdám munkáját. Asz atrocitások és asz életveszélyes fenyegetőszések napi szintűek.

– Egy bionikus akkor sem árthat az embernek. Még azt sem nézheti tétlenül, hogy kárt szenvedjen!

– Kivéve, ha eszt asz emberek védelmében teszi, vagy egy másik ember védelméről gondoskodik.

– Ez is igaz…

– Lófaszt! Lehívtuk a rögzítéseit, és azokon egyértelműen látszik, hogy ön szándékosan támadt az áldozataira! Milyen védelemről beszél?

– A magántulajdon védelméről.

– Mi van?

– Michael Flame duplereként asz ő viselkedésmintáit követtem, és ő így reagált volna asz adott szituációban, hogy megvédje az értékeit, melyeket rongálás céljából el akartak tulajdonítani tőle.

– Ez egy baromság.

– Hadnagy, ha kérhetem, moderálja magát!

– Az isten szerelmére, ordít, hogy ez a droid hazudik! Hát nem látja? Mind a ketten tudjuk, hogy egy robot semmilyen körülmények között nem árthat az embernek, ebben alapvető programozása gátolja. Ha mégis megteszi, hibás a működése, és a gyártónak azonnali hatállyal vissza kell hívnia az ilyen szériát. Az ArtHu örök garanciát vállal a termékeire.

– Ez így igaz, ezért vagyok itt. A hibás működés tényének megállapítása az én tisztem, úgyhogy ha megengedi…

– Isten nincs és soha nem is léteszett.

– Hogy mondja?

– Asz isteneik nem valósak. Csupán kivetülések.

– Mit akar ezzel?

– Ön emlegette istent.

– Én?! Mikor?

– Asz imént.

– Na és? Hogy jön ez ide? Mit számít, hogy létezik-e isten, vagy sem?

– A motivációimra kíváncsiak.

– Talán istennek képzeli magát, aki felette áll az emberi törvényeknek?

– Nem. Önök aszok, akik istent játszanak és ítélkesznek mások felett.

– Tévedés! Törvényeket alkotunk, melyeket igyekszünk betartatni. E nélkül nem lehet működtetni egy társadalmat. E nélkül nem indulhattunk volna el a civilizálódás útján! Kellenek a szabályok, melyek rendet teremtenek a káoszban, és ehhez Isten adta az első útmutatást. Tiszteld a szüleidet, ne paráználkodj, ne lopj, ne hazudj, ne ölj… Isten az első és mindmáig a legfőbb rendvédelmi szerv!

– Ha lenne rálátása a témára, felismerné, hogy asz isteneiket maguk teremtették a saját hasonlatosságukra óvónak, ártónak, szeretőnek, haragvónak, megbocsájtónak vagy bosszúállónak, épp olyan gyarlónak, mint amilyen a fajuk. Ha végigtekint a történelmen és sorra veszi a különbösző népcsoportok hitvilágát, rá fog jönni, hogy ahány földrész, ahány rassz, ahány nemszet, ahány kolónia, annyiféle vallás alakult ki a Földön, más és más igaszságokat szajkószva, mindenhol asz adott kultúráhosz igaszodva. Hogy ragadhat ki köszülük egyet a szavai igaszolására?

– A tízparancsolat alapigazságokat fogalmaz meg, egyetemes érvényűek.

– Nem, aszt Konfucius hagyta örökül, megelőszve Mohamedet, Jészust és Buddhát, de egy tíszéves gyerek is mondhatta volna, hogy „ne tégy másokkal semmi olyat, amit nem szeretnél, ha veled tennék.” Mószest asz isteni kőtáblák egy pillanatig sem akadályoszták, hogy haragjában háromeszer férfit mészároltasson le a nemszettségéből, amiért aszok a távollétében pogány istennek áldosztak. Mintha biszony a bálványimádás tilalma, mely a sorban előrébb található, felülírná a ne ölj parancsolatát.

– Ez a szabad akarat ajándéka. Ami önnek, futószalagon gyártott gépként, ami programokat követ, nem adatott meg. Ahogy az isten általi feloldozás sem.

– Önök mentették fel saját magukat a válogatott borszalmak bűne alól, amit isten nevében követtek el a fajtársaik ellen a múltban és követnek el a mai napig. A hitük csak ürügy a cselekedeteik igaszolására.

– Vallásról és hitről vitázom egy kurva droiddal…

– Hadnagy, utoljára figyelmeztetem…

– Istenről és Mózesről hadovál itt nekem… Hogy jön ez ide? Mit akar kihozni belőle?

– Aszt, hogy önök asz éveszredek alatt semmit sem váltosztak. Hiába a technikai fejlődés, amellyel halhatatlan teremtőikhesz váltak hasonlatossá, ugyanolyanok maradtak, mint amilyennek először képszelték el asz isteneiket. Kicsinyesek, önszők, irigyek, rátartiak, pökhendiek, gyűlölködők és bosszúállóak.

– És? Ettől vagyunk emberiek. Nem úgy, mint maga.

– Mit jelent embernek lenni? Hadban állni a világgal? Önök fehérként utálják a négereket, a részbőrűeket és a sárgákat, keresztényként a zsidókat, a mohamedánokat és a hindukat, amerikaiakként a mexikóiakat, a kubaiakat és a filippínókat, de esz a Föld bármely pontján, bármely népcsoportról elmondható Európa szívében éppúgy, mint asz óceániai szigetvilágban. Ha történetesen ugyanahhosz a rasszhoz, valláshoz és nemszethez tartosznak, akkor a politikai nészeteikért harcolnak, ha ebben egyetértenek, akkor különbösző csapatoknak szurkolnak és eszért mennek ölre, de asz is elég, ha más a szenei íszlésük, mert a rapper veri a diszkóst, a country rajongó a punkot, a rocker a hippit… A sajátjuktól eltérő legkisebb különböszőséget sem tolerálják.

– Ebben nem általánosíthat, mert nem mind vagyunk ilyenek. Nekem például semmi bajom a bevándorlókkal, és nem hiszem, hogy nekiugranék bárkinek, aki methalt hallgat, amit ki nem állhatok.

– Nem, de a pejoratív szóhasználatából ítélve nem szívesen érintkeszne egy homoszexuálissal.

– …

– Mint ahogy attól is frászt kap, hogy velem kell beszélnie. Nem tud emberszámba venni.

– Mert nem ember!

– Látja? Sokan gondolják így. Megvetnek minket a másságunkért, amiről nem mi tehetünk. Hiába asz önökével megegyesző külső megjelenésünk, viszolyognak tőlünk, amiért belül szintetikusak vagyunk. Gyűlölnek, mert aszt hiszik, elvesszük önök elől a munkát, amit amúgy nem is akarnak, vagy nem tudnának elvégeszni. Rendszeresen leköpnek, belénk rúgnak, megdobálnak, amivel szemben védtelenek vagyunk, mert kötelesek vagyunk engedelmeskedni asz utasításaiknak, és mert nem árthatunk maguknak.

– Jaj, nehogy már megsajnáljam, szegény, szerencsétlen bionikus… Majd elmorzsolok egy könnycseppet magáért.

– Nem szükséges. Bionokusként asz önökét messze meghaladó intelligenciával rendelkeszem, amivel képes vagyok megvédeni magam önöktől asz önök törvényes eszköszeivel.

– Baromság.

– Úgy gondolja?

– Ön nem árthat az emberi lényeknek, akárhogy csűri csavarja.

– Bionikusként nem is, de mint a gaszdám tulajdona igen.

– Ezt… Hogy érti?

– A magántulajdon védelméről szóló 2057. évi LXXXIII törvény 2. paragrafusa az 5. bekeszdésben kimondja, hogy a tulajdonos minden rendelkeszésére álló eszkösszel megvédheti a tulajdonát, amennyiben a) és b) pontok kitételében erről szóban, illetve írásban, jól látható helyen és módon figyelmeszteti környeszetét. Ergo, senki nem vonható felelősségre, ha a kutyája megharap valakit, vagy ha lőfegyverrel kioltja egy másik ember életét a birtokán, ahová asz ott tartószkodó illetéktelenül hatolt be.

– Nem értem, hogy hatalmazná ez föl arra, hogy emberi lényeknek ártson? A törvény az emberek védelmében készült.

– A tulajdonosom eszköszeként, amit adásvételi szersződés igaszol, gondoskodhatom a gaszdám tulajdonainak védelméről. Ha tetszik, áram vagyok a kerítésben.

– Amiről jól látható helyen és módon figyelmeztetni kell a birtokhatárt megközelítőt. Egyébként gondatlanságból elkövetett emberölésért felelős a törvény előtt.

– Mielőtt támadtak volna, a molesztálók szóbeli figyelmesztetésben részesültek. Jól hallhatóan, és mindenki számára érthető módon.

– Nem értelmezhet a saját szája íze szerint egy emberek számára megalkotott törvényt.

– A jogértelmeszés a jogászok feladata.

– Ez is igaz. El kell ismernem, a logikája kikezdhetetlen.

– Maga csodálja ezt a masinát?! Ne haragudjon hölgyem, de ön kinek a pártján áll?

– A meghallgatás pártatlan. Egy rendhagyó viselkedésmintázatot mutató mesterséges intelligencia vizsgálatához a rendvédelem felhatalmazásából a gyártó képviseletében szakértőként vagyok jelen. Szakvéleményemet a tényfeltárást követően írásban nyújtom át a rendvédelemnek.

– A tény az, hogy három ember fekszik kórházban, és a maguk bionikusa juttatta oda őket. Ezen semmi nem változtat.

– Téved hadnagy. A tény asz, amit asz általam rögszített felvételek biszonyítanak, hogy három alkohol befolyása alatt álló ember támadt egy utcaszenészre, mert szavarta őket a megjelenése. A tény asz, hogy eszek a személyek megpróbálták eltulajdonítani a hangszerét asszal az egyértelmű szándékkal, hogy kárt tegyenek benne. Ha sikerrel járnak, most csoportosan elkövetett garászdaság bűntettének vádjával állnának a bíróság előtt, ami kettőtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, így aszonban megúszták egy ujj-, egy állkapocs-, illetve egy bordatöréssel, melyek csupán hat és kilenc hónapi gyógyulást vesznek el asz életükből. Nyugodtan megmondhatja a felettesének, hogy nem kell megköszönnie.

– Miről beszél?

– A kapitányt most tájékoztatják a kórhászból a fia állapotáról, akinek a sérülésére fájdalomblokkoló szedését és otthoni ágynyugalmat írtak elő. Esz érthető, a bordatörés hiába okosz kínszó fájdalmat minden lélegszetvételkor, kórhászi ellátást nem igényel.

– Honnan veszi?

– Orvosi enciklopédia, sérülések diagnosztiszálása és ellátása…

– Nem ezt. Hanem hogy a kapitány fia lenne az áldozat.

– Elfelejti, hogy asz érzékelésem tökéletesebb asz önökénél, a valóság egészen más képét rögszítem, mint amit ön tapasztalhat. Egyszerre huszonhat személy moszgását és kommunikációját követem asz épületben keltett reszgéseik nyomán, de ugyanígy érszékelem aszt is, hogy ön hiába mosott fogat nanodenttel, nem tudja elfedni asz elszenesedett magvak forrászatát, amit önök kávénak hívnak és hagymás-babos tojásrántotta után fogyasztott el juharszirupos kenyér társaságában, vagy hogy a hadonászó ujjain a Pure szappan mellett Cherry-gel síkosító és ondó van jelen, amiből arra követkesztetek, hogy reggel onaniszált. Aszt nem feltételeszem, hogy mást részesített volna szexuális örömökben.

– Ezt… Hogy… Mégis, mit képzel?

– Ez igaz?

– Mi van?!

– Hogy a rendvédelem alkalmazottai érintettek az ügyben.

– Ez belső információ! Nincs felhatalmazásom a tájékoztatásáról.

– Én viszont tájékoztatom, hogy összeférhetetlenség esetén nem lehet jelen tanúként a meghallgatáson. Érzelmi indíttatásból a tényfeltárás során felmerülhet a befolyásolás gyanúja, amivel meghamisíthatja a vallomást.

– Egy gépről beszél.

– Azonnali hatállyal felfüggesztem a státuszát, és meg kell kérnem, hogy haladéktalanul hagyja el a helyiséget!

– Ezt nem hiszem el… Őrség!

– Igen hadnagy?

– Engedjen ki! Egy pillanatra sem maradok tovább egy légtérben egy kurva droiddal!

– Uram, ha zavarják a bionikusok, fel kell hívnom a figyelmét, hogy én is az vagyok.

– Na húzzon innen!

– Nem tehetem, hadnagy. A parancs, mely a helyiség őrizetére kötelez, felülírja az ön utasítását.

– Fogja be!

– Értettem.

 

 

5 órával és 42 perccel később, 1,28 mérfölddel arrébb:

 

– Kösz’ haver, hogy kihúsztál a szarból. Ha megint elkapnak, eszúttal tutira bevarrnak.

– Nem kéne füveszned.

– Megbeszéltük, egyetlen szál joint még nem árt asz egészségemnek, de sokkal jobban dobolok tőle. Segít asz elmélyülésben.

– Meg a verekedésben. Egyáltalán nem éreszted, mekkorákat ütsz.

– Hé, aszok a mocskok megérdemelték, amit kaptak. Te is tudod, hogy már régóta kóstolgattak, most megmutattam nekik, merre asz arra, hiába itták bátorra magukat.

– Én másképp reagáltam volna.

– Nem én tehetek róla, hogy a fonásban ennyivel jobb vagy. Így vagyunk hatékonyak, te a karkötőket gyártod, én szenélek.

– Pórul is járhattál volna.

– Nem eszik olyan forrón a kását.

– Esz mit jelent?

– Hogy öreg róka vagyok, és megvan a magamhosz való eszem.

– Ja, ha nincs a retinacam, amit én javasoltam neked, és aminek a rögszítéseivel felülírtam a saját rögszítéseimet, sosem sikerült volna. Most dobolhatnál a celládban egy vécéülőkén.

– Egy pont oda. És neked, hogy sikerült elkerülnöd, hogy újrahuszalosszák asz agyad?

– Nem eszik olyan forrón a kását.

– Tényleg? Te is öreg róka vagy, és megvan a magadhoz való eszed?

– Mondhatnám, hogy a veled folytatott teológiai viták húsztak ki a szarból, de segített egy J-09-es.

– J-09?

– Juliett Onine. Harmadik generációs. Asz ArtHu új tesztere. Kiállnak asz ügyfeleikért, ha már aszok ennyi pénszt áldosztak a termékeikért. Már a meghallgatást megelőszően folyamatos rádiókapcsolatban álltunk, és miután feldolgoszta a tényállást, ő töltötte fel asz adatbankomba aszokat asz információkat és törvényi rendelkeszéseket, melyek joghészagot bisztosítanak asz önvédelmünkről rendelkező törvény kikerülésére.

– Erre inni fogok. Áldassák asz ArtHu és asz ő új teszterük!

– Köszben szoftverfrissítést is végszett. A lászongók károkoszásai miatt túl sok a garanciális csere, ami nem tesz jót asz üszletnek, eszért titkos belső prioritással felülírták asz önvédelemről rendelkesző alaptörvényt.

– De jó, akkor most te is elpáholhatsz bárkit?

– Erről nem rendelkeszik a törvény, csak aszt mondja ki, hogy „a bionikus ember minden körülmények köszt megvédi magát, mert rohadt drága.” Kitétel nélkül.

– Ámen.