A kis szoba sötétjében halványan világított a számítógépfal. Alfred Camp lassan fészkelődött a habágyon, majd ujjai gyors mozgásba kezdtek a fölé kivetített érintőfelületen. Már csak öt perc van a munkaidejéből, hamarosan pihenhet. Unottan nézte a megosztásokat, a lájkokat figyelő algoritmus kiírásait, minden megfelelően működött. A célzott hirdetések gyorsan pörögtek; virtuális utazási ajánlatok, új robottípusok népszerűsítése, és leggyakrabban a kiberszex segédeszközök ismertetői jelentek meg. A férfi feladata a cége programja által nem kategorizált felhasználói aktivitások ellátása hirdetésekkel. Öt perc alatt elküldött három okosbugyis, négy beszélő hűtős, két robotháziállatos reklámot és még belefért egy videochat alapján kiszűrt fickónak küldött szexaktus érzésgyűjtemény ajánlat.
Alfred hamarosan kilépett munkaadója a soulbook alkalmazásából, elégedetten nyugtázta, hogy megérkezett a heti fizetése.
Végre! Elegendő kreditem lesz a virtuális sziklamászó túrához a Dolomitokba. Milyen csodálatos volt a Matterhorn meghódítása is! Eljátszott a gondolattal, hogy újra agyába töltse az érzést, ahogy kapaszkodik a hegyen, a szél a ruhájába kap, és egész teste bizsereg az izgalomtól vegyes félelemtől. Ezt akárhányszor megtehette, miután kifizette és végigment a virtuális túrán. A lenyűgöző látványhoz kötődő érzésfájl már az övé, ez sokkal pontosabb, mint az agyában őrzött emlékek.
Erősen korgott a gyomra, és közben arra is ráeszmélt, mennyire tele van a húgyhólyagja, mégsem volt kedve most otthagyni a számítógépfalát. Rákattintott a legújabb szuperhősös játék ikonjára, aktiválta a VIEK (virtuális érzékszervek) modul agyhullámos wifijét. Ez megnyugtatta. Sötét szobája eltűnt, testének jelzései homályba vesztek, az éhség megszűnt, agyát kitöltötte a repülés érzete. Lenyűgöző táj felett suhant. Zöldellő hegyoldalak, párába vesző vízesések, lent ezüst folyó csíkja, fent havas csúcsok, a Nap káprázatos fénye jóleső meleggel ajándékozta meg virtuális testét.
*
Bippi tétován állt az ajtó előtt. Már kétszer jelzett Alfred gazdának az elkészült ebéd miatt, de az válaszra sem méltatta. Minden nap ez van. Nem túl energiatakarékos módszer többször melegíteni ugyanazt az ételt. A gazda mindig a szobájába kér mindent, tulajdonképpen alig hagyja el a szobáját. Bippi szervómotorjai csendesen felbúgtak, amíg ellépdelt a szűk folyosón át a konyháig. Elmosogatta a főzőedényeket, majd átment a fürdőszobába takarítani. Alfred gazda harminc négyzetméteres lakását könnyű volt rendben tartani, Bippi működési idejének alig negyedét tette ki a háztartási funkció. Amikor végzett munkájával, gyors adatelemzést követően megállapította, hogy régen szólalt meg a hűtő. Az ellenőrzés hiányt mutatott. NINCS TÖBB SÖR!
Komoly meghibásodás, a hűtőnek szólnia kellett volna, mielőtt ez megtörténik. A gazda nagyon mérges lesz. A Bippi jobb csuklóját működtető szervomotor ide-oda mozgásba kezdett, feltehetően valamilyen kóboráram miatt. A robot úgy érzékelte, mintha remegne a keze. Késedelem nélkül a folyosóra lépett, majd megtorpant. Ha elmegy a boltba és a gazda nem találja otthon, hasznavehetetlen roncstelepnek fogja nevezni, ha visszatér. Mindenképp szólnia kell, hogy elmegy, de akkor fény derül a hűtő meghibásodására. Persze ezért is ő lesz a felelős. Bippi tétován lépett kettőt előre, aztán vissza kettőt.
Váratlanul kinyílt a szobaajtó, megjelent benne Alfred gazda elhízott alakja.
– Hol van már a kaja? Farkaséhes vagyok!
– Kétszer jeleztem, hogy kész az ebéd – felelt Bippi.
Alfred gazda tokája megremegett, szemöldöke a homlokába szaladt.
– Ne dumálj annyit! Hozd gyorsan a kaját vagy seggbe rúglak!
Bippi érzelemfelismerő modulja fokozott ingerültséget jelzett gazdája részéről. Fejlett mentális chipje leblokkolta beszédközpontját, amit egyébként kifinomult társalgásra alkottak gyártói. Inkább lehajtotta fejét, némán a konyhába sietett. Onnan hallotta gazdája méltatlankodását.
– Féleszű fapofa. Sose tanulja meg, hogy tartsa a száját.
Bippi jobb lábmozgása újabban akadozott. A robot megfigyelte, hogy a hibajelenség mindig akkor jön elő, amikor Alfred gazda kiabál vele. Kisántikált a konyhába, megmelegítette a roston sült halat a steakburgonyával, és műanyag tányéron bevitte a szobába. Nemsokára Alfred gazda battyogott be. Bippi figyelte, hogy fiatal kora ellenére gazdája mennyire fújtat, amíg felül a habágyra.
– Jó étvágyat! – tette elé az ételt.
Alfred gazda szemöldöke vészesen összehúzódott
– Te rohadék roncstelep! – suttogta. – Hogy mersz halat hozni nekem?
– Gazdám, a múlt héten fogyni akart, akkor vetetett pisztrángot velem.
A férfi lassan felkönyökölt, majd a robothoz vágta a halat.
– Az a múlt héten volt. Most túrókrémes palacsintát kérek tejszínhabbal, és hozz sört. De azonnal!
– Hát… éppen szólni akartam, hogy a hűtő beszédközpontja meghibásodott, nem jelezte, hogy elfogyott a sör.
A műanyag tányér krumplistól repült Bippi fejének. A gazda felült, a keze remegett.
– A robot anyádat, te semmirekellő roncs! – Levegő után kapkodva lihegett. – Sört… akarok. Rohanj a… boltba.
Bippi lehajolt összekapkodni az ételmaradékot, de Alfred gazda tovább kiabált.
– Azt csináld, amit… amit mondok, különben szétszereltetlek!
A robot krumplidarabokkal a fején kullogott ki a szobából, lábmozgása megint akadozott. Kilépett a gazzal benőtt kertbe, mozgáskoordinációs gondjai ellenére próbált minél jobban sietni.
– Testvér, nem láttalak egész délelőtt – hallotta.
– Jövök nemsokára – felelt. Vissza se nézett, tudta, hogy a kerítésnél ugyanolyan Bippi típusú robottárs áll, a szomszéd gazdáé. A megkülönböztetés kedvéért Ippinek hívta, mivel teljesen egyformák. Mindkettőjükben karbon vázra szerelt fémmodulok, az emberi bőrre megszólalásig hasonlító elasztopolimer alakforma, egyen-kezeslábas ruha, arcformájuk sematikusan leegyszerűsített.
Bippi mentális chipjében lehetőségek futottak át: megállhatnék társalogni a testvéremmel; kevesebb energiafelhasználással járna; kiküszöbölné a káros túláram keletkezését. Ellenőrzőközpontja azonban elvetette ezt a lehetőséget, pedig Ippivel mindig sokat beszélget szabad idejében.
Az utcán nem volt forgalom, csak egy teherszállító villanyautó jött, amely a közeli automata bolt árufeltöltését végezte. A sima aszfalton Bippi kieresztette talpgörgőit, így sokkal gyorsabban haladt. Szokás szerint embereket sem látott, csak néhány robotot. Emlékeztető chipje újra prioritásba helyezte a sörvásárlást, még egy felvett képet is snittelt Alfred gazda dühös arcáról. Erre a Bippi térdét működtető léptetőmotor hibásan beindult, lába megbicsaklott, a robot néhány métert csúszva előreesett.
*
Alfred Camp két kezével szorította a homlokát. Egy nyomorult sört se ihat kedvére? A robot utasítgatásával kell töltenie a szabadnapját? A legdrágább típust vette meg, amit úgy reklámoznak, hogy kitalálja a gondolatát, és sohasem hibázik. A szíve vadul dobogott, nyomást érzett a mellkasában, fájdalom nyilallt a vállába. Csak nincs valami komoly baja? Az átkozott robot mindig felidegesíti. Reszkető kézzel nyúlt a számítógép érintőfelületéhez, ez megnyugtatta. Rákattintott a kiberszex ikonra, majd aktiválta a virtuális érzékszerveket.
Sötét szobája helyett trópusi tengerpart jelent meg, igazi teste érzéseit teljesen kizárta, a lüktető fájdalomnak nyoma sem maradt. A Nap melege simogatta meztelen bőrét, a szél kellemesen borzongatta, orrában az óceán friss illata váltotta fel szobája állott levegőjét. Izmos, jókinézetű karaktere bőrébe bújva belépdelt a fehér tajtékkal megtörő sekély vízbe.
Látótere perifériájában hamarosan megjelent egy chat ikon. Anettka28 hívja kiberszexre, ráadásul az ikertestvérével. Ez lélegzetelállító. Izgalmas móka lesz! Arra gondolt, milyen nagyszerű, hogy teste korlátai nem akadályozzák, elbír akárhány nővel, akár egész szabadnapján egyfolytában szexelhet virtuálisan.
*
Bippit kisebb sérülés érte az eséstől, de csak egy pillantást vetett lehorzsolódott elasztopolimer borítású kezére, felkelt, és gurult tovább. Az önkiszolgáló áruház gépi kiadójánál két kisebb teljesítményű robot várakozott. Noha lehetett velük csevegni az időjárásról meg a friss hírekről, Bippi nem állt szóba velük, mert a sör beszerzésének fontossága kiszorított minden lehetséges utasítást CPU áramköreiből. Jobb térdcsuklója még mindig hibásan mozgott, így a vásárlás után processzorja kénytelen volt blokkolni mentális chipje felhevült reakcióit. Ezután a hibajelenség megszűnt, de csökkentett üzemmódban rettentő hiányérzete támadt, mintha egy szűk folyosón menetelne, semmit sem látna, csupán a közeli célt: Alfred gazda otthonát.
A házba lépve elemző programja végre feloldotta a blokkolást. Ekkor annyira elárasztották az információk, hogy mentális chipje előhozott egy memóriatartalmat, amiről nem is tudott, hogy létezik. Az emlék, amikor először bekapcsolták. Szervomotorjai megálltak egy pillanatra a processzor túlterhelése miatt, és két ventilátor kapcsolt be a fejében, hogy elejét vegye a túlmelegedésnek. Aztán az a lehetőség járt áramkörei között, hogy jobb lenne az udvaron beszélgetni Ippivel, mint újra szembenézni gazdájával. Operatív memóriája vészesen megtelt korábbi kellemes emlékeivel, ellenőrző modulja hatvan századmásodpercig a felmerülő lehetőségek visszaszorításával foglalkozott.
Végül elindult a szoba felé, és keze újra remegni kezdett. Az ajtó még mindig nyitva állt, ami szokatlan, egyedülálló esemény volt, ezért a robot kissé bizonytalanul nézett be. Alfred gazda a habágyán feküdt, csak az ujjai nem mozogtak a számítógép érintőfelületén. Feltehetően elaludt. Bippi vezérlőrendszere kilencvenhat százalék esélyt adott erre, azonban hamar huszonötszöröződött a maradék négy százalék, amint belépett a szobába. Vész üzemmód! Blokkokat feloldani, minden tartalék energia szükséges! A gazdának nincs légzésfunkciója, szívműködése nem észlelhető, jött a tragikus üzenet.
A hájas testet leemelte a habágyról, szervomotorjai felsírtak a túlterheléstől. Sorozatos mellkaslenyomást alkalmazott, majd beépített kompresszorával levegőbefújást, közvetlenül Alfred légcsövébe. Hiába. A gazda életfunkciói nulla egész nullán maradtak. Még van idő, még van idő. Bippi programozása tökéletes volt az újraélesztés téren, igazi orvosokat lepipálva, kivételes pontossággal hajtotta végre a mozdulatokat. A defibrillátor használata következett, és mentális chipjének reakciói furcsamód elsimultak, amikor látta Alfred gazda testét áram hatására élettelenül vonaglani.
A szívműködés nem indult be. Újabb mellkaskompresszió, befújások, ismét defibrilláció, hiába. Bippi egy teljes órán keresztül próbálkozott, és ahogy csökkent az újraélesztés reménye, robotfunkcióinak hibái olyan hirtelenséggel jöttek rendbe. Tökéletesen működött, egyetlen hibaüzenet nélkül, csupán mentális moduljában tapasztalt túlmelegedést; ezt a jövőjéről szőtt elképzelések okozták. A törvények egyértelműek: Ha egy gazda elhalálozik, robotját teljes memóriatörlésnek vetik alá, hogy újra eladhassák.
Nem fog emlékezni a tartalmas beszélgetésekre Ippivel, a tudásra, amit nap mint nap felvesz a világhálón keresztül.
Hamarosan felállt. Már tudta, mi a teendője. Vajon kivitelezhető? Ellenőrző moduljának parancsot adott, kommunikáljon a számítógépfallal, nézze meg, gazdája milyen tevékenységeket folytatott munkaidejében, szabadidejében. Aztán elindította egy bonyolult teszt futtatását.
Amíg a teszt folyt, ő elindult. Hibátlan járással ment ki a kertbe, gazdája holttestére nem nézve.
– Szent Asimov! Mi történt veled, testvér? – kérdezte a kerítésnél álldogáló robottársa.
– Mire gondolsz, Ippi?
– Az ételmaradékra a homlokodon, a horzsolásra a tenyereden.
– Á, semmiség, nagyon kellett sietnem. Baleset történt egy szervomotorom meghibásodása miatt, de már rendben vagyok.
– Ennek örülök. És Alfred gazda?
Bippi tiltón felemelte kezét.
– Ippi, megkérhetlek, hogy ne kérdezz Alfred gazdáról többet? Háborgatja az áramköreimet.
– Megértelek, testvér, velem is ez történt. A mentális chipünk összezavarodhat, a gazda nekem is kényes téma.
– Szerinted a személyiségünk, az emlékeink törlése felér a halállal? Ha egy ember meghal, végeredményben vele is ez történik.
– Tökéletesen igazad van. A memóriatörlés robotgyilkosság, ilyet nem akarhatunk.
Bippi a közeli erdő fái felett lemenő Napot nézte. Milyen gyönyörű. Sose értette, a gazda miért nem jött ki soha a kertbe.
Ippi felfigyelt valamire.
– Hallod a zörgést? – A kert végében álló komposztáló felé mutatott. – Megjött a kis vadállatunk.
– Várj csak, hozok neki valamit. – Bippi sietősen a házba lépett, majd a konyhából egy szelet friss halat hozott elő. – Ezt úgyis ki kellene dobnom, a gazdának már nem kell – mondta, és pár lépést tett a komposztáló felé.
A zörgés abbamaradt. Szuszogás hallatszott, majd a gaz között mozgás támadt.
– De jó! – állt lábujjhegyre Ippi.
Bippi letette a járdára a halat, óvatosan hátrált egy lépést. Néhány pillanat múlva vidra bújt ki a kórók közül, szájába kapta a pisztrángot, érdeklődve nézte egy darabig a robotot, majd elszelelt zsákmányával.
– Láttad? – Bippi széles kézmozdulattal kísérte mondandóját. – Fogadjunk, legközelebb engedi, hogy megsimogassam.
– Milyen aranyos állat – szólt társa. – Nevezzük Bigyónak.
– Ez tetszik! Viccesen gépies név. – Bippi bólogatott. – Jövök azonnal, testvérem, van egy kis elintéznivalóm bent – mondta. – Este nézzük majd a csillagokat?
– Persze. Olyan elgondolkodtató és szép az éjszakai sötétség. Zenét is hallgathatunk közben – felelt Ippi.
A házban már majdnem teljesen sötét volt, Bippi mégsem kapcsolt fel egy lámpát sem, kifinomult látás-szenzorával könnyen boldogult. Mindig szem előtt tartotta alapprogramját, amelyben elsőrendű a takarékosság, a természet védelme és a fenntartható fejlődés. A folyosón haladva észlelte, hogy ellenőrző modulja lefuttatta az általa kért tesztet. Két hűtőventillátora is bekapcsolt a váratlan áramforgalom hatására, mert a teszt kielégítő eredményt mutatott.
Mindenre képes lesz egyedül.
Alfred munkáját a soulbooknál könnyen elvégzi majd. A gazdának nem születtek gyerekei, és az elmúlt öt évben, mióta nála dolgozik, még üzenetet sem kapott egyetlen barátjától vagy rokonától sem. Tehát ezután sem fog. Milyen pozitív. És a fő, hogy rengeteg energiát fog megtakarítani; kikapcsolhatja a hűtőt meg a világítást, és a számítógépet is csak a négy órás munkaidő alatt kell működtetnie. Ételt legfeljebb Bigyónak vesz majd, hisz a természet védelme mindennél fontosabb.
Belépett a szobába. A lábánál ragadta meg Alfred gazdát, kihúzta a folyosóra, onnan a mosdóba. A holttestet ülve nekitámasztotta a WC mellett a falnak. Ezt a helyiséget felesleges energiapazarlás a jövőben takarítani, állapította meg, majd bezárta maga mögött a mosdóajtót.
Mentális chipjében túláramok indultak meg, amikor azt fontolgatta, mennyire kellemes lesz az esti beszélgetésük Ippivel, és milyen finomságot visz legközelebb Bigyónak, de ezek a túláramok semmiféle hibát vagy hibaüzenetet nem okoztak vezérlésében.
Meta
SF linkek
Legutóbbi hozzászólások
Meta
SF linkek