– Milyen eszméletlenül hetyke a cicid! Hol vetted? – kérdezte a vékony nő a mellette ülő szőke lányt.

– A főtér feletti bevásárlószint negyvennyolcadik emeletén, a fogékszer üzlettel szemben van egy eldugott testformáló szalon, ott lelhetők fel először a legújabb termékek – csacsogott a szőke.

Rikítóan vörös hajú nő téblábolt körülöttük, hatalmas fémkarika feszült alsó ajkában. Egy férfi hajolt hozzá, akinek vékony csíkban hagyták meg a haját. Úgy nézett ki, mintha sörénye lenne.

– Szívem, hogy tudsz ezzel a karikával enni? – érdeklődött, mire a vörös elhúzta a száját.

– Hát nehezen, de ha kiveszem, lyuk marad utána, és minden folyadék kicsorog rajta. Nem volt jó vásár, de már kibírom, a jövő héten úgy is új arcot veszek. Ez már unalmas – rendezgette rövid haját, ami leginkább madárfészekre hasonlított.

A másnapos társaság néhány tagja ivott, mások nekiláttak reggelizni. A szőke lány csak csipegetett, a vékony nő szinte zabált, a sörényes fickó közéjük ülve csámcsogott, és két falás között hol a szőke hegyes cicijeire fújt egy kis tejszínhabot, hol a másik telt melleit kenegette vajjal.

Lanni bambán nézte őket, tekintete alig talált ismerős arcot. Nem volt kedve se enni, se beszélni, a gyomra émelygett. Lakása színjátszó falaitól szédülés fogta el. Ráadásul az ablakba épített fényorgona is villogott. Még a holotévét is bekapcsolva hagyta valaki, ezért zebrák és zsiráfok trappoltak a szobája közepén – ősrégi természetfilmet adtak kihalt állatokról.

A nő rájött, mi zavarja; átható bűz terjengett a levegőben. Iszonyú zsongás támadt a fejében, homályos foltokat látott forogni, becsukta a szemét, majd az ágyon fekve a másik oldalára fordult. Tétován megérintette sajgó halántékát, próbálkozott a szeme kinyitásával. A szemhéja felemelése azonban rettentő erőfeszítést igényelt. Kitapogatott egy párnát, arra rakta a fejét, és újra körülnézett. A földön rengeteg üres műanyagpalack és ruhadarab hevert szétdobálva. Nappalijának túlsó sarkában vibrációs kanapé terpeszkedett, kárpitja színes geometriai mintákkal rikított, és ez a kavalkád megzavarta fáradt szemét. Lassan vette ki az ott alvók arcvonásait. Lakótársa, Nardó édesen szuszogott, a feje egy pucér nő hosszú combján pihent. Lanni szíve meglódult. Mennyire érzéki pasi! Csak ne hanyagolna el annyira mostanában. Persze az sem mellékes, ahogyan énekel. Zenekaruk, a Sheep Thinking pályafutása nehezen döcög, gitározással Lanni sem keres sokat, de mióta vloggerkednek, dől a pénz. Néhány évvel korábban nem gondolta volna, hogy az embereket jobban érdekli, ha a bulijaikat nézhetik egyenes adásban, mint az együttesük koncertje.

Lanni újra ránézett a társaságra. Nem sok minden rémlett neki az előző éjszakából, csupán pillanatképek: Ahogy hasast ugrál a főtéri szökőkút fél méter mély vizébe. Az erős szél a Budapest torony háromszáztíz méter magas tetején, ahol a korlátba kapaszkodva pucsít. A rohadt űrbe, nem emlékszem a fickó arcára, aki hátulról dugott!

Mindegy is, ideje elkezdeni a napot. Lanni úgy kelt fel, mint aki halálos lövést kapott, és utolsó erejével próbálja irányítani a végtagjait. Szinte érezte, ahogy összedől a világ. A falak megindultak felé, meg kellett kapaszkodnia a közeli polcban, nehogy összeessen. Újra leült az ágyra. Kábán maga elé meredve alig észlelte, hogy valaki másik csatornára kapcsolta a holotévét. Hírműsor szólt.

– Ez nem politikai párt, hanem terrorszervezet – mondta a riportalany, egy lilára festett hajú nő. – Természethívők? Így hívják magukat, és halálos bőrhevítő fegyverekkel lövöldöznek?

– Ne vádaskodjunk, kérem, ez még nem bizonyosodott be. Tudtommal a természethívők a békés megmozdulásaikról ismertek – mondta a riporter.

– Talán nem ők átkozzák a testformálást minden társadalmi problémáért?

A riporter széttárta karját.

– Rendben, beszéljünk a tényekről. Mióta megnyíltak a testformáló szalonok, a születések száma ötvennégy százalékkal csökkent. Az emberek csak önmagukra költenek…

– Kapcsoljátok már át ezt a marhaságot! – kiabált Salina, a basszusgitárosuk, majd Lanni mellé huppant. Tekintete szinte világított a szeme köré festett fekete festék miatt.

– Már te is? – kérdezte Lanni, mire az vállat vont.

– A divatot érdemes követni.

Hát igen, a nők közül elég sokan sminkelnek magukra koponyát idéző szemgödröket mostanában, talán így nevetünk a halál szemébe. Megtehetjük, az emberek megkapták az örök fiatalság lehetőségét. Már aki nem csóró.

Whiskykapszulát nyomtak Lanni kezébe.

– Tölts rá, barátném, attól rendbe jössz – mondta Salina.

– Én már halott vagyok.

– Halott? Honnan vagy ebben ilyen biztos?

– Olyan pocsékul érzem magam, hogy ez csak a halál lehet.

– Mondom, igyál, és elmúlik.

Elmúlik. Hát a boldogság pont ilyen. Drága Nardó!  Ettől a gondolattól Lanni fásultságba esett.

– Te miért szoktál részeg lenni? – kérdezte.

Salina harsányan kacagott.

– Bolond vagy? Ezt a kérdést csak józanul szokták feltenni.

– Tényleg. Mi már legalább három éve részegek vagyunk. – Amikor Lanni ezt kimondta, újra émelygés fogta el. Felhajtotta a whiskyt.

Közben reklám miatt megszakadt a természetfilm. Megjelent a Klónozók jellegzetes robotarca, körülöttük színes buborékok repkedtek, ünnepélyes zene szólt. Amíg a háromdimenziós képek peregtek, mindenki elcsendesedett, Lanni is csak másodszorra látta ezt a friss reklámot: híres színészek, történelmi személyek alakja váltotta egymást; itt sétáltak, városuk utcáin. Közben szuggesztív hang szólt.

– Lépj a legmagasabb szintre! Már elérhető. Végre olyan lehetsz, mint ők, ne tétovázz! – sulykolta.

Lanni akkor döntötte el, hogy megteszi, amire a reklám buzdít, és már azt is tudta, pontosan mit akar. Nardó olyan névnapi ajándékot kap tőle, hogy el fog ájulni. Tudta, mennyire odavan azért a régi, huszadik századi filmcsillagért. És valószínűleg a videoblogon is nagyobb nézettséget produkálnak majd.

*

A nő leült a testformáló szalon elszeparált helyiségében. Hamvasan fiatalnak látszott, különlegesen szép arccal. Úgy néz ki, mint egy királynőbe oltott dögös prosti, de akár száz éves is lehet. Valahonnan ismerős – tűnődött a vele szemben ülő boltos.

– Volt már testformálása? – kérdezte.

– Igen, de csak részleges – felelt halkan a nő, és halványan elpirult. – A legújabb ajánlatuk érdekel.

A férfi felélénkült.

– Ó, ennek örülök! Hogyan szólíthatom, hölgyem? – kérdezte.

– Lanni.

– Nézze, Lanni, maga igazán tökéletes külsővel rendelkezik, de most jól döntött. A súlyos betegségektől nem védi a részleges testformálás.

– Ne fárassza magát a betegségek taglalásával, a belső szerveim sem öregek.

Az eladó bólogatott. Hirtelen beugrott neki, honnan ismeri: magánéletkitáró vlogger. Sokan ismerik, ez jó üzlet lesz.

Váratlanul a nő frizurája új formába rendeződött, valószínűleg a ruhájába integrált elektrosztatikus mezőgenerátornak köszönhetően.

– Mennyibe kerül egy híres ember kópiája? – kérdezte.

– Sokba. – Az eladó lebiggyesztette ajkát. – Nagyon sokba.

– Van pénzem – vont vállat Lanni.

A férfi rátámaszkodott az íróasztalára, kissé előrehajolt.

– Nem így értem. Előbb el kell adnia a saját testét, másképp nem tudjuk átformálni.

– Nincs más lehetőség? – vett mély levegőt a nő.

– Nincs. Ön eddig csupán a peremén mozgott ennek a határtalanul csodálatos világnak. Vékonyabb boka, formásabb mell, kerek csípő, érzéki száj. Ilyesmik? – puhatolózott a férfi.

Lanni kényelmetlenül fészkelődött a székén.

– Nincs túl sok időm, bökje ki az ajánlatát.

A férfi elégedetten hátradőlt.

– Ha eladja a testét, mi fizetünk. Ezt az eredeti testével mindenki megteheti egyszer. Önnek nem kerül semmibe, és cserébe megkaphat bárkit, sőt az első híresség teste bónusz.

– Valóban? – húzta fel a szemöldökét a nő. – Csakhogy ezután bármikor szembe jöhet velem saját magam, az én testem is áruvá válik.

A hiúság, bosszankodott az eladó. Ezen mindig nehéz áttörni. A legtöbb nő attól kiborul, ha valaki ugyanolyan ruhában jön szembe vele.

– Látom, nagyon ragaszkodik a testéhez – köhintett –, és nem is csodálkozom ezen. Maga különleges szépség. Igaz, ha eladja a testét, másokat is ilyenre formálhatunk, de bármikor visszakaphatja az eredeti kinézetét, mások meg hamar megunhatják az önét, tehát csak nyerhet az ügyön. Nézze, ha a Klónozók elkészítik az őstestét, az ön számára megáll az idő. Ez a halhatatlanság. Fogja fel úgy, mint egy életbiztosítást. Nemcsak betegségek érhetik, hanem balesetek, erőszakos cselekmények is.

Lanni türelmetlenül intett.

– Ezzel tisztában vagyok, de az orvostudomány is meg tud oldani sok problémát manapság…

– De nem mindent. Az eredeti alakja elveszhet végleg. Ha balesetben elveszti valamelyik végtagját, vagy egy mocskos testrészgyűjtő karmaiba kerül… sok bizarr és beteges figura akad, akik olyan gyönyörűségekre vadásznak, mint maga. – Lanni kényesen elhúzta a száját, a szemében ijedt fény villant. Az eladó tovább ütötte a vasat. – Kizárólag akkor lehet biztonságban, ha a személyiségét digitálisan tárolják és biolenyomatok formájában a Klónozóknál van az ősteste. Ha érdekli a tudományos háttér, a géntechnológia és az elektrokémia összefonódása, mesélhetek a mitotikus őssejtosztódás ultragyors változatáról, amit bioáram hatására okoz egy enzim és megvalósítja a helyi klónozást…

– Nagyjából ismerem a testformálás technológiáját, ne menjünk bele a részletekbe – tett elhárító mozdulatot Lanni.

Az eladó összeillesztette ujjait az arca előtt.

– Tehát, ha eladja nekünk a testét, bármi baj történhet önnel, akár hamuvá is éghet egy tűzben. Ha semmi sem marad önből, az őstest alapján akkor is felépíthető mostani csodálatosan igéző kinézete.

Lanni elmosolyodott. Hiúság kipipálva – könnyebbült meg az eladó. Most kell egy lehengerlő ajánlat, nem szalaszthatom el ezt a kifogástalan testet.

– Mivel még újdonság a híres emberek kinézetének elérhetősége – mondta –, az első vevők számára ingyen biztosítunk két kópiát, ami egy hónapig felhasználható.

Lanni érdeklődve nézett.

– Értem, de tegyük fel, ha egy testformálás után vissza akarom kapni a mostani kinézetemet, akkor fizetnem kell?

– Nos… igen – tárta szét a kezét az eladó. – Megértheti, költséges folyamat a sejtosztódás felgyorsítása, de eredeti testre mindig van akciónk. – Jöhet a végső meggyőzés: a képek, gondolta elégedetten. Ujjai gyorsan mozogtak az asztalba épített érintőfelületen. – Hogy dönteni tudjon, nézze meg ajánlatainkat.

– Előbb árulja el, hogyan képesek halottak alakját megformálni? Tudtommal csakis élő emberek testrészeit használhatják a Klónozók.

Tájékozott ez a nő, bosszankodott magában az eladó. Mégsem árulhatja el neki, hány hónapig keresték a múltban élt híres emberekre emlékeztető alakokat, milyen hosszú ideig tartottak a beavatkozások, a különböző testrészek egybegyúrásáról nem is beszélve. Micsoda piszmogós meló volt. Az elején egyik donor sem hasonlított teljes egészében egy híres emberre sem.

– Szakmai titkokat nem fecseghetek ki – mondta. – Elégedjen meg annyival, hogy tökéletes hasonmásokat alkotunk, a minőséggel semmiféle probléma nem lesz, erre garanciát vállalunk.

– És a hang? Ha olyan mély, búgó hangon szeretnék énekelni, mint Marlene Dietrich, a testével együtt azt is megkapom?

– Énekelni nem taníthatjuk meg, ha azelőtt nem tudott – mondta a férfi szenvtelen hangon –, de a válaszom igen, a testformálás kiterjedhet a hangszálakra is.

– Kiterjedhet? Nem válaszolt egyenesen – vonta fel gyönyörűen ívelt szemöldökét Lanni. – Pontosan ugyanolyan lesz a hangszínem?

Mennyit kukacoskodik! Mit képzel, istenek dolgoznak nálunk? – forgatta a szemét az eladó.

– Ugyanolyan lesz – hagyta rá, noha tudta, hogy sok modellnél nem foglalkoztak ezzel. Ki a fene tudná ellenőrizni, milyen hangja volt Napóleonnak? Akiről hangfelvétel is létezik, annál azért próbáltak a Klónozók hasonló hangszálakat összerakni. Na de ugyanolyat? Az erős túlzás lenne. – Figyeljen hölgyem! – emelte fel az ujját. – Kérdezze meg magától, van-e olyan jómódú, hogy felvegye az elit életstílusát? A gazdagabbak naponta vehetnek testet, akár születésnap, buli esetleg egy forró éjszaka kedvéért.

Lanni büszkén felszegte állát.

– A pénz nem probléma – mondta.

Ez az – gondolta az eladó. Megvagy!

– Nem muszáj most azonnal döntenie, bár jelzem, erre megvan a lehetőség. Akár a következő percben letölthetjük a személyiségét, elkészíthetjük az őstestét, csak bele kell merülnie egy biozselé nevű löttybe néhány röpke óráig, és öné a halhatatlanság.

Lanni nagyot nyelt. Tekintete a fali kivetítő-ernyőkön ugrált, amelyeken az utóbbi évszázadok híres embereinek képe váltakozott gyors egymásutánban. Felállt.

– Meggondolom – mondta szűkszavúan.

Nehogy már az utolsó pillanatban ijedjen el, bosszankodott a férfi. Ő is felállt.

– Köszönöm, hogy meghallgatott! – mondta mosolyogva. – Amíg nem dönt, ingyenesen letesztelheti, milyen lesz az új teste. Van kiválasztott híresség?

Lanni összeráncolta a homlokát.

– Marilyn Monroe. De, hogy érti a tesztet?

Az eladó felnevetett.

– Semmi kellemetlenséget nem okoz. Egy kis holovetítőt adok ajándékba, nyakláncnak van álcázva, csupán egy napra elég az áramforrása, addig Marilyn Monroe lehet. Legalábbis látszólag, azaz nem tapinthatóan.

– Rendben – vont vállat Lanni.

Az eladó odament egy falba épített szekrényhez, ujjnyi méretű fekete szerkezetet vett elő.

– Bocsánat, megengedi? – Vékony láncon a nő nyakába kapcsolta, és érintőgombokkal addig állított rajta, amíg a hologram felvillant.

Lanni a helyiség embermagasságú tükréhez fordult, és ajka kinyílt a meglepődéstől. Az eladó elégedetten nézte.

– A piros ruha a Niagara című filmből való. Na, milyennek találja?

– Lélegzetelállító.

– Menjen csak! – intett mosolyogva a férfi. – A szabadban még hatásosabb, mert a vetítő érzékeli a fényviszonyokat, annak megfelelően változtatja az árnyékokat. A holokép pedig tökéletesen átveszi az ön mozdulatait, az arcmimikáját is.

*

Hunyorogva lépett ki Lanni a kora délutáni napsütésben izzó térre. Az jutott eszébe, hogy a Marilyn Monroe álcája biztosan nem hunyorít, csak félig leereszti szempilláit, ahogy a korabeli felvételeken.

A felhőkarcolók üvegfelületei ragyogtak, égitaxik húztak a magasban, a napfény melegítette Lanni bőrét, a szabadtéri mozgójárdák hipervékony hártyái gyémántos csíkként húzódtak előtte. Sokan járkáltak a téren, a belváros mindig forgalmas. Az irigységtől döbbent arcok láttán nevethetnéke támadt, néhány ember megtorpanva meresztette rá a szemét, mintha álmot látna. A nő szívdobogása felerősödött. Úgy érezte, a világ a lába előtt hever. Önkéntelenül meg akarta fogni piros ruháját, de csak a levegőt markolta, ujjai átsiklottak az illúzión. Tényleg! Minek várjak egyetlen napot is? – hasított belé. Én lehetek igazából Marilyn Monroe, és olyan ruhát veszek, amilyet akarok.

Hátralépett. Egy útjába lebegő csomaghordó drón visszajelzői méltatlankodva villogni kezdtek, ahogy kitért előle. A szeme sarkából észrevett egy hosszú kabátos férfit, őt bámulta. Lanninak nem tetszett a tekintete, közben Nardóra gondolt, hogy milyen arcot fog vágni, ha meglátja, ha megérinti. Mégis megteszem, még ma! Amikor visszafordult a testformáló szalon felé, megborzongott. A férfi sötét tárgyat szorongatott a kezében.

– Így büntetik a természethívők a múlt gyalázóit! – kiáltott Lanni felé.

A nő először a felforrósodó levegőt észlelte. Bőrhevítő fegyver! Önkéntelenül az arca elé kapta a kezét, és a fájdalom teljesen váratlanul érkezett. A kezét, a mellkasát, az arcát érte, aztán mindenre kiterjedt, mintha az agyába robbant volna. Lángok borították el, a forróság iszonyatos lett, és mielőtt minden elsötétült előtte, élesen látta feketére szenesedett ujjait. Egyetlen gondolat vágott belé, hogy Nardót már nem hódítja vissza soha.

*

Az eladó a testformáló szalon kirakata mögül nézte a téren heverő elszenesedett holttestet. Milyen kár érte, sóhajtott. Jó anyag lett volna. Ennek az üzletnek is lőttek. Vállat vont. A nő a hibás, amiért nem csináltatta meg az őstestét. Manapság így működik a természetes kiválasztódás, aki nem lép a halhatatlanság felé, elpusztul.

A férfi zajt hallva megrezzent. A szalon hátsó tolóajtaja alig hallható surranással húzódott el, a nyílásban hosszú kabátos alak állt, kezében bőrhevítő fegyverrel.

– Szent űr! – szaladt ki az eladó száján. A kódolt hátsó ajtót kizárólag cégünk emberei használhatják.

– Ezt meg kell semmisíteni! – vett le a nyakából a hosszú kabátos egy vékony láncon lógó kis holovetítőt. Ezzel egy időben arca megváltozott, termete alacsonyabb lett, hosszú sötét kabátja helyett divatos ezüst színű kezeslábasban feszített. – Nem hallja? Gyorsan, mert a rendfenntartók hamarosan ideérnek!

Az eladó lélegzete elakadt.

– A b… belső szobában van az irodai égető – hebegte.

Amíg a merénylő megsemmisítette a holovetítőt, az eladó hátán folyni kezdett a hideg veríték. Agya azon zakatolt, hogy most veszélyben van ő is. Már tudja azt, amit nem kellene tudnia. Noha neki is van fegyvere, persze a legrosszabb helyen, az irodában, ahol a merénylő tartózkodott, de mire menne azzal, ha lefegyverezné vagy megölné a férfit? A saját munkaadójával kerülne szembe, és a rendfenntartók előtt is nehezen mosná tisztára magát.

A merénylő fagyos mosollyal fordult felé.

– Látom ráébredt a helyzetére. Csupán egy jó megoldás létezik a maga számára – emelte fel fegyverét. – Így nem fogják gyanúsítani bűnrészességgel.

– Igen, rendben… értem. – Mondta félelemtől akadozó hangon az eladó. – Hallgatni fogok…

A merénylő nevetett.

– Persze, hogy hallgatni fog. Ha bármi kiszivárog cégünk szerepével kapcsolatban, főnökeink nem garantálják a biztonságát. Az általunk működtetett őstesttárolójával akadhatnak problémák, esetleg előfordulhat a tudatlenyomatát őrző számítógéprendszerben digitális adatvesztés.

Az eladónak vadul dobogott a szíve. Nehezen szakította el tekintetét a merénylőről, kinézett az elnéptelenedett térre. A magasban felcsillant egy élénkpiros Lebegő, a rendfenntartók járműve. Már csak pillanatokig gondolkozhat.

Micsoda rohadt világ! Néhány óra múlva felébred a klónozott testében, majd kihallgatják, rémült arccal beszámol a természethívő merénylőről, akiről magában tudja, hogy semmi köze a természethívőkhöz. Persze a merénylő most mindjárt elszelel, hogy egy másik testformáló szalonban új arcot, testet kapjon. Ettől a naptól kezdve pedig az emberek még jobban félni fognak. Félni attól, hogy ők is merénylet áldozatai lesznek, amikor kilépnek egy testformáló szalonból, és előbb-utóbb mindenki eladja a testét, mert csak így érezheti magát biztonságban. És cégünk ezzel a húzással még a békés természethívőket is befeketíti, mozgalmuk ellehetetlenül. Extra profitot termelünk majd, jelentősen megnő a választható testrészek száma, én pedig rengeteg jutalékot kapok majd.

Az eladó a merénylőre mosolygott, amikor az elsütötte fegyverét.